3 nap internet nélkül…

December 25-én este meglepődve állapítottam meg magamban, hogy észrevétlenül eltelt egy nap, anélkül, hogy bekapcsoltam volna a számítógépemet. Be kell, hogy valljam, ilyen az utóbbi időben nem igazán fordult elő velem. Aztán arra gondoltam, ha már így alakult, adok magamnak még két napot számítógép, hírek, facebook, televízió, ‘média ingerek’ nélkül.

Ebben a 3 napban csak és kizárólag a családomnak szenteltem az időmet, az energiámat. Na, és persze önmagamnak. Most valóban jelen voltam az életemben, valóban ott voltam a másik életében.

Hihetetlen, vagy talán mégsem, de ez a 3 nap maga volt a Béke Szigete. Mintha megállt volna az idő egy pillanatra bennem és körülöttem. Megint rá tudtam csodálkozni az élet apró szépségeire. Mélyebben megéltem az összetartozás szentségét. Lelassultam, csendben figyeltem. Kifelé és befelé is. Érdekes módon elfogadóbb lettem, tisztábban láttam az embereket, nem rakódott rájuk az a sok elvárás, ami régebben. Könnyebben megértettem, és megbocsátottam.

Ez a 3 nap közelebb hozott önmagamhoz is. Csak úgy maguktól jöttek belül a válaszok, amiket már kutatok egy ideje. Lelkemben fellibbent a fátyol, és láttam azt az életet, amire vágyom, amit valóban én szeretnék megvalósítani.

Megint csak tudatosodott bennem, hogy a mai modern embernek egyszerre van könnyű és egyben nehéz dolga is. Számtalan elektronikus „kütyü” hivatott segíteni, megkönnyíteni az életünket. Időt spórolhatunk. Lerövidülhetnek a kilométerek. Villámgyorsan eljutnak hozzánk az információk. Ugyanakkor mindez meg is terheli az életünket, az idegrendszerünket. Szinte észrevétlenül átformálja az életünket, a kapcsolatainkat, önmagunkat.

Sokan csak rohannak valami, vagy valaki után. Egy másik élet után, ami jobban csillog így kívülről nézve. Rengeteg ismerősük van, mégsem merik bevallani még önmaguknak sem, hogy mennyire magányosak. Elolvasnak sok okos írást, arról, hogyan kéne élni, hogyan lehetnek boldogabbak, egészségesebbek. Mégsem találnak rá életük problémáinak megoldására.

Talán túl sokat akarnak egyszerre. Talán rossz helyen, vagy rosszul keresik a titkokat.

Mintha elfelejtettünk volna önmagunkhoz kapcsolódni, önmagunkra figyelni, és hallgatni.

Pedig minden válasz, amit keresünk, bennünk van. Minden élet, amire vágyunk, bennünk van. Nem kívül, nem másnál, hanem bennünk. Mélyen, a szívünkben. Minden, ami boldoggá tehetne bennünket, bennünk van, belőlünk indul ki.

Ha adunk időt önmagunknak arra, hogy önmagunkkal legyünk, csendben, sietés nélkül, akkor a legjobb dolgok születhetnek meg bennünk, belőlünk.

Szeretettel: Szilvi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X