Egy éve, hogy házasságot kötöttem önmagammal…

Bizony, bizony, nem elírás, jól olvastad! Egy éve kötöttem házasságot önmagammal.

Tavaly áprilisban találtam rá Veit Lindau „Fogadj örök hűséget magadnak”című könyvére.

Számos önsegítő, pozitív gondolkodásról, önszeretetről szóló könyvet elolvastam már. Mégis ez valami más. Olyan érdekes, és hatásos módszereket ismertem meg benne, amikkel még soha nem találkoztam azelőtt.

Ami elsőre megragadott a könyv olvasásakor, az a szerző közvetlen, kedves stílusa. Minta végig ott lett volna mellettem, amíg a könyvét olvastam, és mintha vele beszélgettem volna.

Veit azt mondja (ahogy sok más tanítás is), hogy amíg nem köteleződsz el önmagad mellett, amíg nem fogadod el, és szereted önmagadat, addig mást sem fogsz tudni szeretni igazán.

Hiszen, csak az képes tisztán látni a másik embert, aki békében él önmagával. Amíg ezt nem éled meg, addig a kapcsolataidat arra „használod”, hogy a vélt vagy valós szükségleteidet kielégítsed. Addig mindig a partneredtől várod, hogy boldoggá tegyen téged. Ő pedig képtelen erre. Hiszen mindenki saját magát tudja boldoggá tenni.

Több olyan „feladat” is található a könyvben (talán majd írok is ezekről), amik segítenek abban, hogy megismerd valódi önmagad, és szeresd is azt a lényt, aki vagy.

Számomra az egyik legemlékezetesebb gyakorlat a „Fogadj örök hűséget magadnak!” elnevezést kapta. (Ami egyúttal a könyv címe is.)

Miről szól ez a feladat? Pontosan arról, amire gondolsz! 🙂  Házasságra lépsz önmagaddal. Örökre hűséget fogadsz önmagadnak.

Bevallom nekem nagyon tetszett már akkor, mikor olvastam róla. Lehet azonban, hogy sokaknak első olvasásra kissé furának hangzik. Mégis azt mondom, hogy adj egy esélyt neki.

Hogyan is történt a nagy esemény nálam?

 Először írtam magamnak egy házassági szerződést. Ez nem olyan „ha, akkor” típusú írás volt. Inkább egyfajta elköteleződés önmagam iránt. Írásban is kifejeztem abbéli szándékomat, hogy egy szeretetteljes kapcsolatot kezdek önmagammal. Aztán vásároltam magamnak egy csodaszép (jegy) gyűrűt. Összegyűjtöttem azokat a zenéket, amiket szeretek, és amik valami fontosat üzennek számomra, amik a szeretetről szólnak. Felöltöztem tiszta fehér ruhába. Aztán azon a bizonyos júniusi napon elmentem Keszthelyre. És ott a Balaton partján felolvastam a házassági fogadalmamat önmagamnak. Ígéretet tettem , hogy mindig kitartok önmagam mellett. Hallgattam a kedvenc zenéimet, miközben a Balaton simogatta a lábaimat.  

Fantasztikus, lélekemelő pillanat volt. Puha, könnyű varázslat. Még a könnyeim is kijöttek. Életem azon élményeinek az egyike, amelyek mélyen beégtek a lelkembe, a szívembe. A mai napig fel tudok idézni minden apró részletet, bennem él még a víz illata is.

Mi változott azóta? Rengeteg minden. Azon kívül, hogy egy nagyszerű, különleges élmény volt számomra az a fél óra, hatalmas változásokat indított be az életemben.

Először inkább belül, ami aztán szép lassan kezdett kívül is megmutatkozni az életemben.

Türelmesebb, elfogadóbb lettem önmagammal. Jobban szeretem önmagamat, nem szidom magam annyit, előbb megbocsátok önmagamnak. Jobban figyelek magamra, a saját igényeimre.

Persze mindezeknek pozitív hatása van a kapcsolataimra is. Tisztábban látom a másik embert. Nyíltabban kommunikálok.

Nos? Sikerült kedvet csinálom a házassághoz? 

Szeretettel: Szilvi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X