Nagyon sokan összekeverik a szeretetet az elvárásokkal.
Úgy vélik, hogy a szeretet, a szerelem abban mutatkozik meg igazán, ha a másik teljesíti a hozzá fűzött elvárásaikat, reményeiket. Persze nagyon sokszor ez a fajta hozzáállás a mélyben húzódik meg, az illetőnek fogalma sincs róla, hogy így működik valójában. Akiben összemosódik a szeretet az elvárásokkal, az úgy gondolja,, hogy „Ha szeretsz, akkor igazodsz hozzám, ha szeretsz, akkor lesed minden kívánságomat, ha szeretsz, akkor úgy viselkedsz, ahogy én gondolom, ahogy én szeretném”.
Ez az energiaminta a párkapcsolatokban, és a gyermeknevelésben, a szülői-gyermek kapcsolatokban egyaránt megmutatkozik.
Az egyik oldalon ott a szerető, elvárásokkal teli személy, aki kér valamit a másiktól. A másik ezt vagy nem teljesíti, vagy nem úgy teljesíti, ahogy azt a kérő személy szeretné. Hogy néz ez a hétköznapokban?Például az egyik barátod megkér valamire, hogy intézd el neki a héten. Te szívesen megtennéd neki, el is vállalod, de aztán túl sok minden összejön arra a hétre, és nem tudod megcsinálni. Vagy az is előfordulhat, hogy egyszerűen elfelejted.Mi lesz a vége? Mindketten csalódnak.
Aki kért, úgy érzi csalódott a másikban. Úgy érzi, valójában nem is szereti őt a másik; hiszen ha szeretné, akkor biztos, hogy nem csinált volna ilyet. Aki a másik oldalon van, szintén csalódik, de önmagában. Azt hiszi valami rosszat tett, vagy egyszerűen ő maga rossz, nem szerethető, hiszen azt látja, hogy a másik személy őmiatta nem boldog. Azt hiszi, a másik boldogságáért, boldogtalanságáért ő a felelős. Szégyelli magát a saját viselkedése, tettei, hibái miatt. Holott valójában nem kéne szégyenérzetet tapasztalnia magában, hiszen nem tett semmi rosszat, csupán önmaga volt.
Az elvárásokkal teli szeretet egy nagyon mérgező kapcsolat. Valójában egyik félnek sem jó!
A valódi szeretet azonban nem ilyen. Az igazi szeretet nem vár el semmit a másiktól! Egyszerűen csak elfogadja és szereti olyannak a másikat, ahogy az van.
Mi történt tulajdonképpen a mélyben? A kérő személy valójában a saját elvárásaiban csalódott, és nem a másikban. Meg kell tanulnia, hogy egy kapcsolat nem arról szól, hogy a másik személy mindig és minden körülmények között az ő vágyait, igényeit elégíti ki. Felelősséget kell vállalnia a saját sorsáért. Mindazt, amire vágyik, el kell kezdenie önmagának megadnia. A másik oldalon lévő személynek is van tanulnivalója, mégpedig az, hogy mások hozzánk fűzött elvárásaiért, reményeiért nem mi vagyunk felelősek. Nem ítélhetjük meg/el magunkat mások elvárásai miatt. Nem kell mindenkinek a kedvében járnunk, nem kell mindig mások kívánságait teljesítenünk. Nyugodtan megengedhetjük magunknak azt, hogy mások csalódjanak bennünk.
Az ilyen emberi kapcsolatokban lévőknek az egyensúlyt, az adás-kapás egyensúlyát is tanulni kell.
Azt, hogy a másikban milyen érzéseket váltunk ki, nem a mi felelősségünk. Nem kell bocsánatot kérnünk azért, mert nem tudunk olyanok lenni, amilyennek mások szeretnének, amilyennek mások elvárnák, hogy legyünk.
Kevesen értik, hogy a szeretet valóban elfogadó. Nem köti feltételekhez a szeretet áramoltatását, hanem elfogad bennünket a hibáinkkal együtt.
Bár, fejlett, emocionális, spirituális lények vagyunk, olykor mégis nehezen tudjuk adni, befogadni, áramoltatni a színtiszta szeretetet. Nézd meg a kutyákat például! Ők aztán valóban képesek feltétel nélkül szeretni gazdáikat!
Benned milyen elvárások vannak a szeretteiddel kapcsolatban? Képes vagy szereti őket olyannak, amilyenek? Egyéni gyógyításaim során rengeteg olyan esettel találkozom, ahol a szeretet mögött elvárások sora bújik meg. Nehéz ezt felismerni, beismerni.
A gyógyulás első lépése mindig az, ha megengedjük önmagunknak, hogy meglássuk az igazságot.
Nem hiszek a véletlen emberi kapcsolódásokban. Mindegyik kapcsolatunkat mi magunk hívtuk be az életünkbe. Lehet, hogy nem tudatosan, hanem a tudatalattiban lévő energiák hatására. Mindegyik kapcsolatunk azért érkezik az életünkbe, hogy segítségével meggyógyítsunk magunkban egy én-részt. Kapcsolataink a Szeretet felé vezetnek bennünket. Tehát nem a másik hibáztatása, nem az önsajnálatba süllyedés a megoldás, hanem a felismerés és a tanulás.
Szeretettel: Szilvia