Kinek adod át a hatalmat önmagad felett?

Kik azok az emberek, akiknek az életed során hatalmat adtál?

Olyan hatalmat, ami képes volt arra, hogy háttérbe szorítsd önmagadat. Kik voltak, és kik most azok a személyek, akiknek a gesztusaitól, a mondataitól, az ítéleteitől, az egyetértésétől, a hangulatától függsz?

Szüleid, párod, gyermekeid, tanáraid, mestered, barátnőd, orvosod, gurud,…?

Kinek szoktuk átadni a hatalmat?

 Azoknak, akiket szeretünk, azoknak, akiktől tartunk, azoknak, akikben nagyon bízunk, hiszünk. Azoknak, akikről azt gondoljuk erősebbek, ügyesebbek, tehetségesebbek, sikeresebbek, okosabbak, „jobban tudják” nálunk.

Olykor azoknak az embereknek, akiktől úgy érezzük, hogy függünk, akikről úgy érezzük, hogy valamilyen szinten felettünk állnak; hatalmat, mindentudást biztosítunk. Igaznak tekintjük minden mondatukat.

Például: Egy tanárod azt mondta régen, hogy nem tudsz fogalmazni, tehetségtelen vagy. Te elhitted, és a mai napig zavarban vagy, ha több ember előtt beszélned kell, ha a munkahelyeden, az értekezleten fel kell szólalnod.

 A tanítód /a gyógyítod/ a mestered azt mondta, hogy „rossz csillagzat alatt születtél”, (a gyermekkorod, az előző életeid miatt) soha nem fogsz eljutni a vágyott állapotba (soha nem fogsz bőségben élni, nem lelsz rá a Párodra). Te pedig hiszel neki, és minden kiugrási, változtatási lehetőségnél behúzod a féket, mert igaznak hiszed önmagadra vonatkozólag a szavait.

Az édesapád nem nézte jó szemmel, hogy a szerinte haszontalan álmaidat kergeted, így aztán lemondtál róluk. Társadalmilag elfogadott, megbecsült, jól fizető munkád van, amiben boldogtalan vagy.

Egy barátnőd elhitette veled, hogy nem áll jól a vörös haj, és te azóta soha nem festetted olyan színűre?

Párod mindig neheztel rád, amikor a hobbidat űzöd, mert addig is nem vagy mellette. Így egy idő után inkább abbahagyod a kedvenc időtöltésedet, csakhogy helyre álljon a béke közöttetek.

Ha átadod a hatalmat önmagad felett másoknak, az megnyilvánulhat egész apró dolgokban, de lehet akár nagyobb horderejű, ami életre-halálra megy.

Hány olyan emberről hallani, aki nem hitte el az orvosa által felállított diagnózist, és meggyógyult. Vajon azoknak, akik megmásíthatatlan tényként kezelték ugyanezt, lett volna esélyük a gyógyulásra?

Azokat, akiket szeretünk, olykor hajlamosak vagyunk arra, hogy megmentsük őket. Megmentsük egy betegségtől, a saját negatív érzéseiktől, attól, hogy az ő nézőpontjuk szerint csalódjanak bennünk. Így aztán úgy viselkedünk, amiről azt gondoljuk, hogy boldogok lesznek. Adott esetben átvesszük mi a terheiket, és visszük egy ideig. Ilyenkor is lemondunk a saját sorsunk irányításáról, és azt a másik kezébe adjuk.

Ezek az emberek erős hatással vannak rád. Sőt! Észrevétlenül adod át nekik életed irányítását, önmagad meghatározását.

Ezáltal, nem éled a saját életedet, nem teljesíted ki önmagadat, elszalasztasz lehetőségeket, mert benned csengnek az igaznak hitt szavak, mert látod, hogy a másik rosszul érzi magát, szomorú, vagy neheztel rád.

Ilyenkor lehet, hogy szinte kuncsorgunk a másik szeretetéért. Egészségtelen kompromisszumokba megyünk bele. Összetörünk, mert a másik valamire nem adta a beleegyezését. A másik kedvéért letérünk utunkról, feladjuk az álmainkat. A másik miatt visszafogjuk önmagunkat, lezárjuk önmagunk kiteljesedését. Vagy éppen félelemben élünk, rettegve attól, mikor „teljesedik be a jóslat.”

Egy idő után elengeded önmagad kezét. Ahhoz a képhez kezdesz igazodni, ami a másik ember fejében él rólad.  Lassan elveszíted önmagadat, és ebbe belebetegszel.

Ne hidd el feltételek nélkül senki más gondolatát önmagadról, az életedről!

Ne mondj le senki miatt önmagadról!

A világnak szüksége van Rád, és neked is szükséged van Önmagadra!

A világnak szüksége van mindarra a csodára, ami benned van, aki te vagy.

Hiszem, hogy minden ember képes érezni az igazságot önmagával kapcsolatban! Ha mélyen a szívedbe tekintesz, tudni fogod, ki vagy te; tudni fogod, mi az igazság. Merd követni ezt a belső hangot. Merj önmagadra támaszkodni, és hinni önmagadban, hinni önmagadnak!

Szeretettel: Szilvi

Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod!

Facebookon is megtalálsz: Katt ide

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X