Szülők, miért nem játszotok a gyermekeitekkel?

A környezetemben azt látom (tisztelet a kivételeknek), hogy a szülők nem játszanak a saját gyermekikkel.

Vajon miért?

A gyereknek a gyerek a társasága.  Hallom sokszor tőlük. Persze, ez így is van. Bizonyos életkor után a gyerekek nyitnak a kortársaink felé, keresik egymás társaságát, és szeretnek egymással jásztani. Ahogy nőnek, egyre kevésbé támaszkodnak a szüleikre, egyre nagyobb, fontosabb szerepet kapnak a barátok, a haverok, a barátnők.

 Mindezek mellett azonban minden kisgyermeknek szüksége, igénye van arra, hogy játsszon a saját szüleivel. A kisgyermekek csillogó szemekkel, feltételek nélkül csüngnek szüleiken. Szeretnék, ha foglalkoznának velük, szeretnék, ha játszanának velük.

Azt hiszem, ma már nem kell elmondani, hogy a játék milyen fontos szerepet tölt be a gyermek életében, fejlődésében.  Számukra ez a legfőbb ismeretszerzési forrás a világról. A játék a gyermeki tevékenységnek egyik megnyilvánulási formája, amely semmi mással nem pótolható. 

A gyermek a játék során megismeri önmagát, környezetét, felfedezi saját korlátait. A játék hatással van az értelmi képességeikre, kreativitásukra, szociális képességeikre, kommunikációs képességeikre, kapcsolatteremtő, problémamegoldó képességeikre. A játék fontos szerepet tölt be a mozgásfejlődésben is.

„Az a család, amely tud együtt játszani, együtt is marad.” Tartja egy régi angol mondás.

 Kell az együtt eltöltött minőségi idő, kellenek a közös élmények. Ha együtt főztök, vagy együtt mentek el a boltba, sétálni, az is jó, és fontos. De KELL A KÖZÖS JÁTÉK.  Amikor csak velük vagyunk, csak rájuk figyelünk, csak velük játszunk.

Erre azonban valami miatt sok szülő képtelen. Nincs rá idő. Hát, igen, tudom, hogy a mai felnőtteknek rengeteg dolguk, elfoglaltságuk, sűrű programjaik vannak. Mégis, én úgy vélem a ’nincs rá idő’ inkább csak kifogás. Egy menedék, ami mögé el lehet bújni.

Valami miatt nem akarnak játszani a szülők. Vagy nem tudnak játszani a saját gyerekeikkel. Miért? Kérdezem. Mert nem tanították meg rá őket? Mert velük sem játszottak? Mert azt hiszik, a gyereknevelésbe a közös játék nem tartozik bele? Mert nem tudják felvenni a kapcsolatot a bennük lévő gyermekkel? Mert annyira elfáradnak a hétköznapi lét felnőtt problémáiba, hogy nem is látnak ki belőle? Nem tudom. Csak szomorúan veszem tudomásul a tényt, a szülők nem játszanak a gyermekeikkel.

Miért is lenne pedig fontos a szülővel megélt közös játék?

  • A játék egy családépítő program. Gazdagítja a család életét, általa szorosabbá válik a kapcsolat a családtagok között.
  • Sok mindent megtudhat a szülő a gyermekéről játék közben, ha figyeli őt. Olyan dolgokat, amiket lehet, hogy a gyermek magától nem mondott volna el, esetleg nem is tud elmondani.
  • A játék gyógyító hatású tud lenni mind a felnőttek, mind a gyermekek számára. Felszínre jöhetnek mélyen rejlő érzések is.
  • A játék közben a szülők értékei is közvetítődnek a gyermekek felé.

A közös játék egy jó móka lehet a szülő számára is, ha megengedi önmagának, ha rászánja magát.

Jönnek az Ünnepek. Talán egy kicsit több idő és lehetőség adódik majd a közös játékra. Szívből remélem, hogy így lesz!

Szülők, játszatok a gyermekeitekkel!

Szeretettel: Szilvi

(Illusztráció: www. pixabay.com)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X