Ahogy már korábban megírtam, elkezdtem A csodák tanításának leckéit újra megcsinálni, teljesen az elejétől. Ezúton szeretném megosztani veletek az élményeimet.
–Letisztultság. Elmélyült ismeretek.
Először, az első év során sokszor még nehezen ment a szöveg olvasása is. Előfordult, hogy kétszer is nekifutottam egy-egy mondatnak, hogy értelmezzem a számomra. Most már a szövegek ismerősek. Jobban értem a leckéket, a könyv mondanivalója kezd jobban összeállni bennem. Már a mindennapi életben is többször felismerem a könyv egy-egy leckéjének az adott szituációra vonatkozó tartalmát.
–Alázat.
Mivel már másodszorra kezdtem bele, ismerős volt minden, így úgy gondoltam engem már nem érhet meglepetés. Lazán, könnyedén végigcsinálom a gyakorlatokat. Nos, rögtön az elején jött a meglepetés, megint volt olyan gyakorlat, amit két napig kellett végeznem. Sőt! Volt egy olyan is, amit sehogy sem tudtam megcsinálni. Egyszerűen mindig elfelejtettem a szöveget. Ilyen az első év során nem fordult elő velem. Elfogadtam, és tovább léptem. Rájöttem, hogy nem szabad semmiféle elvárásokat támasztanunk most sem magunkkal szemben. Ahogy nem szabad elbízni sem magunkat. Amíg itt élünk a Földön, még bőven van mit kitakarítani belőlünk. 🙂
–Mélység.
A gyakorlatokat sokkal mélyebben élem meg. Sokszor szinte érzem az elmémben, ahogy az új gondolat helyet csinál magának, és tolja ki belőle a régi, önkorlátozó elméleteket. A gyakorlatok végzése közben egyre többször érzem a mély megnyugtató békét. Az első év során volt bennem egy kis kételkedés is: „Ugyan mi változik meg bennem, és körülöttem, ha azokat a mondatokat ismételgetem, amiket A csodák tanításának leckéi írnak?”. Nos, most már mélyebben átérzem, jobban megtapasztalom, hogy egy-egy mondat mennyire tud hatni rám és az életemre…
–Nagy érzelmi viharok.
Azt hittem a második év könnyebb lesz, hisz már milyen sokat dolgoztam magamon, biztos nincs már annyi helyreigazítandó tétel bennem, de tévedtem. Úgy vélem eddig csak a felszínt takarítottam le magamban. Most sokkal mélyebbre hatolnak bennem a könyv gyakorlatai és bizony sokkal, de sokkal nagyobb viharok dúlnak bennem. Olykor még hevesebb volt az egóm tiltakozása, mint az első évben. Lehet, ti másként élitek majd meg, de ha mégis hozzám hasonló az utatok, akkor azt mondom, kapaszkodjatok, mert most jön csak az igazi nagy kaland! 🙂
–Ego vagy Isten, Félelem vagy Szeretet.
Mostanában értettem és tapasztaltam meg igazán mélyen a könyv egyik alapgondolatát, hogy egy adott pillanatban bizony csak egy érzés lehet benned. Elméddel vagy az Egódhoz vagy Istenhez, a Szeretethez kapcsolódhatsz. Minden pillanatban választasz. Olyan nem létezik, hogy szeretetben vagy és picit félsz. Ha félsz, ha aggódsz, ha haragszol, ha beteg vagy, ha hiányt élsz meg életed bármelyik területén, akkor bizony az Egódban vagy. Ha Valódi Önmagadhoz kapcsolódsz békét, egészséget, boldogságot, bőséget látsz, tapasztalsz.
–Betegség, és egyéb ego praktikák.
Ahogy egyre előbbre jutok a könyv leckéivel, egyre tisztábban látom, tudom, hogy az egóm milyen eszközöket vet be, mivel akar megtéveszteni, visszahúzni. Én pl. mostanában többet voltam beteg, mint az elmúlt két évben. Nem nagy betegségek, szerencsére, kisebb megfázások, torokfájdalmak.
Hát, itt tartok most. Minden nap megteszem, amit tudok, ami tőlem telik, és igyekszem minden pillanatban megtartani az elmémben a könyv 110. leckéjét, miszerint „Olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett”… 🙂
Szeretettel: Szilvia