Első olvasásra talán furcsának tűnik a kérdés, sőt, lehet, hogy bosszantónak is. De, ha jobban belegondolunk, és nyitottak vagyunk, sok igazságra bukkanhatunk.
Ha olyan eseménnyel találkozunk, ami bármilyen okból nem tetszik, (félelmet kelt bennünk, mérgesek leszünk, azt érezzük, korlátozva vagyunk valahol), akkor két dolgot tehetünk. Vagy elmerülünk a negatív energiáinkban, a dühünkben, a félelmünkben, a kétségbeesésünkben, az önsajnálatunkban, vagy megpróbáljuk azt nézni, hogyan tudunk ehhez a történéshez békével a szívünkben közelíteni.
Hiszem, hogy minden okkal történik. Minden egyes eseményt, mi magunk hívtunk életre az érzéseink, a gondolataink által. Most világ szinten tanúi és szereplői vagyunk egy eseménynek. Amire tekinthetünk rosszként is. De akár meg is láthatjuk az áldásait.
Mintha a külső világ alapjaiban kezdeni meginogni kicsit. A belső világunk szerintem már jó ideje nincs egyensúlyban.
A kialakult helyzet lehetőséget ad nekünk arra, hogy egy kicsit magunkba húzódjunk, befelé tekintsünk.
Világszinten érkezett el annak az ideje, hogy egy kicsit elgondolkodjunk önmagunkról, az életünkről, és ha szükséges, átértékeljük sok mindent.
Feltehetjük a kérdést, hogy mi a fontos igazán? Mi számít igazán? Mi az, ami valóban értékes számunkra?
Egy kicsit lelassul a világ, és benne mindannyian. Vajon mi volt az oka, a célja az eddigi nagy rohanásunknak? Mit akartunk elérni? Mi után futottunk oly nagyon? És miért? Vajon valóban a lelkünk vágyai hajtottak bennünket? Mire vágyunk igazán a szívünk mélyén?
Megéltük közben a jelen pillanatot? Mennyire figyeltünk életünk során eddig arra, hogy „itt és most” mi zajlik, mi van körülöttünk, kik vannak jelen mellettünk?
Itt most lesz mód arra, hogy több időt legyünk együtt a szeretteinkkel, a gyermekinkkel. Szívünk szeretetét áramoltathatjuk, akár „bepótolhatjuk” gyermekeinkkel az „elmaradt pillanatokat”. Újra rácsodálkozhatunk mekkora kincsek ők az életünkben. Az otthoni tanuláshoz előhívhatjuk a bennük rejlő kreativitást is.
Segíthetünk egymásnak. Például bevásárolhatunk idősebb rokonaink, ismerőseink helyett.
Most megmutatkozik, hogy kinek mit jelentenek a következő szavak: emberség, rugalmasság, felelősség, alázat, a másikra való odafigyelés, tisztelet.
Ráláthatunk rugalmasságunkra, alázatunkra is. Vajon ki mennyire akar/tud igazodni a jelen helyzethez, kérésekhez, szabályokhoz?
Megtudhatjuk, hogy mire fókuszálunk igazán. Ítélkezünk a másikkal szemben, vagy képesek vagyunk félretenni nézeteltéréseinket, és együtt egy irányba fordulni mindannyiunk gyógyulásért?
Szembenézhetünk most a félelmeinkkel (nem csak a betegségekkel kapcsolatosakkal), és elengedhetjük azokat. Fontos tudnunk, hogy bármilyen félelmet is engedünk el önmagunkból, azzal az egész világot gyógyítjuk.
Ma reggel azzal a gondolattal ébredtem, hogy valójában a földi síkon is akkor élhetünk igazán boldogan, ha át tudjuk adni magunkat, az életünket Istennek.
Vajon mennyire erős a hitünk? Vajon mennyire tudunk hinni Istenben? Mennyire bízunk Istenben, és hisszük azt, hogy mindig megtart bennünket, hogy minden helyzet, a mi javunkat szolgálja, hogy minden helyzet abban segít és támogat bennünket, hogy közelebb kerüljünk valódi önmagunkhoz, a szeretethez?
Még nem tudjuk, hogy miért alakult ki mindez, de hihetünk abban, hogy képesek vagyunk helyt állni, és tanulni belőle. Hihetünk abban, hogy valami jobb vár ránk, ha túljutottunk rajta.
Sokszor egy kicsit össze kell omlania a jelen állapotnak, hogy valami új születhessen belőle.
Amikor pedig véget ér majd, mert biztosan vége lesz; akkor, mint a főnix madár újjáépítjük a világunkat, újjáépíthetjük önmagunkat. Bízom benne, hogy egy jobb, egymásra jobban oda figyelő, önmagunkra tudatosabban élő, szeretetre alapuló világot teremtünk majd magunknak.
Hívjuk hát elő a bennük élő Fényt, és engedjük, hogy mindannyiunk gyógyulását szolgálja.
Szeretettel: Szilvi