Mostanában egyre többször figyelem az embereket, csak úgy, minden ítélet nélkül. Figyelem a reakcióikat, a drámákat, az egó harcokat, az energia áramlását. Nagyon érdekes ezt szemlélni, főleg úgy, hogy éppen akkor nem vagyok benne. 🙂
Sok felismerést hoztak ezek az elmerülések. Az egyik például az, hogy soha nem értheted meg a másikat a saját szemszögedből.
Ha valakit igazán meg akarsz ismerni, meg akarsz érteni, olykor arra van szükség, hogy teljesen félre tedd önmagadat. A saját gondolataidat, ítéleteidet, szabályrendszeredet, normáidat. Egy úgy nevezett „tabula rasa”-t kell nyitnod elmédben a másik embernek, az adott szituációnak.
Ez bizony nem könnyű feladat. Az egó ragaszkodik a nézeteihez, az álláspontjához, az igazához. Az egó mindig feketén-fehéren látja a dolgokat. Nincsenek számára átmenetek. Az egó gyanakvó, nem bízik senkiben. Azt hiszi a másik ellene van, valamit el akar venni tőle. A „mindenki nyerhet, mindenkinek jó lehet” állapot számára ismeretlen, hihetetlen. Ragaszkodik a „valaki nyer-valaki veszít” végkifejlethez.
Az egó az újat (személyt, szituációt, állítást, bármit) mindig bele akarja tuszkolni a saját rendszerébe, annak valamelyik részébe.
Biztos ismeritek azt a logikai, fejlesztő gyermek játékot, amikor egy gömbön különböző méretű, formájú „lyukak” vannak és a megfelelő helyre kell betenni a megfelelő testet. Nos, az egó sokszor egy téglatest formát akar bepréselni egy háromszög alakú lyukba. Nyilván ez nem sikerül neki, ilyenkor haragra gerjed. De mérge nem önmagára, nem a saját rendszerére irányul, hanem a másikra. Ilyen helyzetekben a másik a „rossz”, a „hibás”, a „vétkes”. A másiknak kell megváltoznia. Pedig semmi másról nincs szó, mint arról, hogy a másik személyt a saját normáink szerint akarunk megismerni, és elhelyezni valahol a rendszerünkben.
Ha valaki meg akarsz érteni, félre kell tenned az egódat.
Nagy fokú tudatosság, és elszántság kell ehhez. Meg kell nyitnod hozzá a szívedet. El kell engedned mindent, amit eddig igaznak gondoltál. Bele kell helyezkedned a másik nézőpontjába. A másik szemével kell látnod a világot. Egy új látásmódot kell elsajátítanod. Ezáltal pedig egy új világot fogsz látni.
Lehet, hogy magában a világban valójában semmi sem változik, de te mégis máshogy, másnak látod majd. Ugyanaz a dolog máshonnan nézve, mást mutathat. Gondoljatok a 6-os vagy 9-es esetére. A forma nem változik, de attól függően, honnan szemléled, lehet 6-os , de lehet 9-es is. 🙂
A szemléletváltás által észreveszel olyan dolgokat, amik eddig fel sem tűntek, hogy léteznek. Átértékelődik a te régi rendszered is. pusztán azzal, hogy félretetted saját szabályaidat.
A másik megértésével egy új, mélyebb kapcsolódás jön létre köztetek. Rájöhettek arra is, hogy valójában ugyanarról beszéltek, csak kicsit másként. Ráadásul Te is több leszel. Kitágul a világod, az érzékelésed, új perspektívák nyílnak meg előtted.
Legközelebb, amikor valami újjal, szokatlannal, számodra idegennel találkozol, engedd szélnek az ellenállásodat, és tekintsd ezt egy izgalmas kalandnak, amely számos új,csodálatos, szeretetteljes élménnyel fog majd téged gazdagítani.
Szeretettel: Szilvi