Közel másfél év alatt a végére értem a könyv 365 leckéjének.
Az életemben még soha nem tapasztalt hullámvasútban volt részem általa. Egyszer a fellegekben, majdnem Istennél jártam, aztán hirtelen belső kínjaim legmélyebb bugyraiban találtam magam. Kimondhatatlan erővel jöttek fel belőlem a lehető legmélyebbre eltemetett elvárásaim, hiedelmeim, rögzült gondolatmintáim. Ahogy már korábban is megfogalmaztam, számomra egyetlen módszer sem volt még ennyire hatásos abban, hogy ilyen tisztán megvilágítsa gondolataimat. Sokszor döbbenetes volt szembesülni azzal, hogy milyen gondolatok keringenek bennem, amik köré aztán szerveződik az életem.
Egóm nagy erőbedobással tiltakozott a könyv olvasása és a gyakorlatok végzése közben. Kezdetben sokszor előfordult, hogy elfelejtettem gyakorolni. Kellett egy kis idő, amíg ráállt az elmém, hogy nekem most naponta elvégezendő feladataim vannak. Az első leckéknél sokszor elő kellett vennem a könyvet, és elolvasnom újra és újra az aznapi lecke szövegét, ugyanis folyton elfelejtettem, vagy csak a töredékére emlékeztem. Megtörtént, hogy egy leckét három napon át is gyakoroltam, olyan nehezen fogadta be az elmém. Aztán egy idő után rájöttem, hogy ez is a halogatás része egómtól, így a továbbiakban maximum két napot szántam egy gyakorlatra. Eleinte sokszor megkérdőjeleztem, vajon jól csinálom-e a gyakorlatokat, lesz–e így hatása. Aztán szép lassan kezdtem belejönni, ráérezni az ízére, és néha-néha még élveztem is. Voltak olyan gondolatok, ahol egóm hatalmas, számomra is meglepő, olykor ijesztő dühvel reagált. Ilyenkor a legszívesebben földhöz vágtam volna a könyvet. Néha elemi erővel tört fel belőlem a sírás ok nélkül. Érdekes módom számomra a könyv eleje és vége okozott a legnagyobb ellenállást bennem.
Szóval, jól megdolgoztatott e könyvecske engem. Illetve az egómat! 🙂
Mélységes önismeretre tettem szert. Olyanra, ami számomra semmihez sem fogható. Aki már végzi a gyakorlatokat, az érti, tudja, tapasztalta azt, amiről írok. Aki még nem, annak csak javasolni tudom, hogy szerezze be ezt a könyvet, és általa ismerje meg önmagát, változtassa meg életét.
A csodák tanítása által most már kristálytisztán el tudom különíteni, hogy mely gondolatok, érzések, reagálások fakadnak egómból, és melyek Igaz Önvalómtól. Az utazás során megélt boldog percek, órák, napok elmondhatatlanul csodásak voltak. Egyre többször megtapasztaltam, átéltem az Isteni Béke állapotát. Egyre jobban érzem, tudom, hogy hol a helyem, merre kell mennem. Egyre jobban áthatja életemet, hétköznapjaimat a Szeretet. Könnyebb másokban is meglátnom a bennük élő Istent. Jobban tudom szeretni, és elfogadni önmagamat is!
Mikor megvettem a csodák tanítását, naivan azt hittem, ha megcsinálom a 365 gyakorlatot, azután végre hátradőlhetek, mint, aki jól végezte dolgát, és jönnek a csodák majd az életemben. Nos, bizonyos mértékig tévedtem. Ugyanis ez csak a kezdet volt! Úgy vélem, ezeket a gyakorlatokat az életem végéig végezni fogom. Most nekivágtam újra a nagy útnak. Elkezdtem újra az elejétől végezni a leckéket.
Kíváncsian várom, mi vár rám a második évadban! 🙂
Szeretettel: Szilvia