„Rájöttem, hogy amikor elhittem a gondolataimat, szenvedtem, és amikor nem hittem el őket, nem szenvedtem többé.
És ez minden emberre ugyanúgy igaz! A szabadság ennyire egyszerű! Rájöttem, hogy a szenvedés szabadon választható. Boldogságra találtam magamban, ami azóta sem tűnt el, egyetlen pillanatra sem!” (Byron Katie)
Semmi nem tény! Minden csak egy kósza gondolat, amelynek ha teret adunk, megindul és felépít egy világot. Egy világot, amit aztán majd igaznak vélsz. Mágnesként begyűjti maga mellé a benned és körülötted lévő hasonló gondolatokat, és te már el is vesztél a gondolataid sötét erdejében. Már meg is teremtettél magadnak egy ál-világot, amit valóságnak élsz meg, aminek igaz voltáról meg vagy győződve. Éveket, sőt életeket élsz le így! Hazug gondolatok szőtte félelmetes, nehéz életet. A gondolatokból aztán érzések lesznek, melyek úgy véled belőled fakadnak. Szenvedés, fájdalom, kín. A legszörnyűbb az, amikor még csak nem is vagy tudatában mindennek!
A gondolataid nem Te vagy! Ezt nagyon fontos tudatosítani önmagunkban. Sok-sok gondolat cikázik át fejedben minden egyes másodpercben. Jönnek-mennek a pozitív és negatív gondolatok egyaránt. A sajátjaid, és másoké is. De vajon melyek igazak?
A fenti állítást én is már jó néhány éve hallottam, és ahogy most is, akkor is, úgy éreztem, hogy nagy igazság rejlik ezekben a mondatokban. Mégis évekkel később, a napokban döbbentem csak rá, a saját életemet figyelve, hogy mennyire igazak ezek a szavak. Pár évvel ezelőtt átéltem olyan eseményeket, aminek kapcsán igaznak hittem bizonyos negatív kijelentéseket, gondolatokat önmagammal kapcsolatban. Onnantól kezdve magamba roskadtam, sajnáltam magam, és folyton kerestem a megoldást. Aztán nem olyan rég befelé figyelve, no és az angyalok szavait meghallva rádöbbentem a kiútra: ezek a gondolatok nem is igazak, csak én elhittem ezeket! Ezáltal valósággá tettem saját magam számára.
Itt és most jogunkban áll, és lehetőségünk van arra, hogy rávilágítsunk gondolatainkra. Rajtunk a döntés: igaznak hisszük-e őket, vagy sem! Vajon tényleg olyan peches vagy a párkapcsolatban; vajon tényleg olyan szerencsétlen/sikertelen/beteges/féltékeny/gyámoltalan/ lúzer/buta vagy, mint amilyennek hiszed magad? Vagy csak egyszer régen történt valami, esetleg nem úgy sikerült valami, ahogy azt Te vártad és levontál egy téves következtetést, amit aztán igaznak hittél egészen idáig? Nos? Érdemes egy kicsit leülni, és végiggondolni életünk azon területét, ahol a dolgok nem a legjobban mennek…
Csakis tőled függ, hogy mit hiszel el magadról, és milyen gondolatoknak adsz igazság- és ez által valóságtartalmat.
Legyenek pozitív gondolataid, és teremts egy csodás világot magadnak!
Szeretettel: Szilvia