A kevesebb lehet néha a legtöbb…

Teljesen természetes, hogy akit mindennél jobban szeretünk, annak a legtöbbet, a legjobbat, a legszuperebbet akarjuk adni. Olykor azonban előfordul, hogy neki nem arra van szüksége. Ő nem az általunk legcsodálatosabbnak, a legmodernebbnek ítélt meglepetésnek, kedveskedésnek örül, hanem valami kis apró dolognak, aminek mi nem is tulajdonítunk akkora jelentőséget. Amit nekünk talán eszünkbe sem jutott volna ajándékba adni.

De az Ő szemében az a Minden. Az jelenti a Csodát.

Néha az egyszerű, az apró kis dolgok a legnagyszerűbbek, a legjobbak, a legkedvesebbek. Az, aminek a másik ember a legjobban örül.

Sajnos, mostanában mintha mi emberek elfelejtettünk volna igazán örülni az élet apró csodáinak! Egy mosolynak, egy szál virágnak, egy tábla csokinak, egy érintésnek, egy saját kézzel készített ajándéknak. Már nem értékeljük úgy őket, mint régebben! Nem becsüljük. Nem számítanak. Mindig csak nagyban, sokban, modernben gondolkozunk. Persze tisztelet a kivételeknek! 🙂 A médiában is sokszor azt az üzenetet közvetítik felénk, hogy az a jó, ha minél nagyobb, minél modernebb, minél drágább, minél újabb.

Ne elkápráztatni akarjuk a másikat! Legalábbis ne így! Ne arra figyeljünk, hogy mások szerint mit kéne adnunk, ne az egónkat halljuk meg ebben a kérdésben. Figyeljünk inkább sokkal mélyebbre önmagunkban, és főleg figyeljünk a másik emberre. A lelkét lássuk! Érezzük! És akkor pontosan tudni fogjuk, mivel szerezhetünk a másiknak nagy örömöt.

Az a kis kedveskedés, az a kis segítség, az a kis ajándék akkor valóban szívtől szívig fog eljutni. Lelket melengető csoda lesz a másik ember számára!

Szeretettel: Tóth Szilvia

(Illusztráció: www.godisreal.today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X