Addig szeress, amíg van kit szeretned!

Sokszor akkor érezzük csak meg, hogy egy személy mit jelent nekünk, ha már nincs mellettünk. Ha hosszabb ideig valamilyen oknál fogva nem része a mindennapjainknak, ha így vagy úgy kilépett az életünkből.

A hétköznapok taposó malma olykor nagyon „bedarál” bennünket, a kapcsolatainkat. Sietünk, csak a „fontos” dolgok (munka, iskola, ovi, anyagiak megteremtése) számítanak, és az apró örömök észrevétlen elillannak. Megszokottá válik a másik jelenléte is. Egy idő után már nem látjuk a másik varázsát, nem látjuk lénye ragyogását. Úgy tűnik, mintha megkopott volna…Nem tudunk úgy örülni neki, mint régen. Nem értékeljük annyira, nem dicsérjük annyit. Sőt, egy idő után hajlamosak vagyunk a „hibákra”, a vélt „negatív” tulajdonságaira fókuszálni.

 Aztán egyszer csak eltűnik az illető az életünkből, és hatalmas ürességet érzünk magunkban és körülöttünk.

Akkor döbbenünk csak rá, hogy lénye mennyire betöltötte a teret. Nélküle üres a szívünk, üres lett az életünk.

Hiányzik az ölelése, a mosolya, a bölcs szavai, a jelenléte. Megérezzük, valójában milyen fontos is volt nekünk mindig, és még most is az. Visszasírjuk a régi időket, bárcsak mellettünk lenne az idegesítő szokásaival együtt, mert rájöttünk, valójában mennyire nagyon szeretjük őt. Szeretjük, úgy, ahogy van.

Csak ezt az utóbbi időben elfelejtettük. Elsodortak a hétköznapok, és azt hittük a fontos dolgokra kell fókuszálnunk, de rá kell döbbennünk, hogy a szeretetnél nincs fontosabb a világon! Az együtt töltött fél óra a Szerettünkkel többet ér, mint egy szépen kitakarított lakás, mint a sok túlóra, hogy a főnökünk elégedett legyen, és még sorolhatnám.

Ilyenkor újraértékeljük magunkban a dolgokat, az életünket, és azt, hogy valójában mi a fontos nekünk, mik a valódi értékek számunkra. 

Bárcsak kapnánk még egy lehetőséget, hogy újra együtt lehessünk vele, élvezhessük a társaságát! Most már biztos, hogy méltóképpen megbecsülnénk őt, és mindazt, amit áldásként hoz(hat) az életünkbe.

Hogy kapunk-e egy új esélyt az élettől arra, hogy valóban szeressük őt, nem tudhatjuk.

Addig szeress, amíg van, kit szeretned! Soha ne vedd magától értetődőnek, hogy valaki melletted van. Addig szeress, amíg ott élnek melletted a szeretteid!

Légy a jelenben, lásd meg a csodákat, amit az élet felkínál neked! Tudd, azok a pillanatok soha nem térnek vissza…

Szeretettel: Szilvia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X