No, nem azért, mintha rossz lenne. Nem akarok kiszállni belőle! Csak egy pici pihi jólesne.
Olyan jó lenne néha, ha csak egy pillanatra is, de meg tudnánk állítani az időt! Mint a dvd lejátszón. Nyomnánk egy „pause”-t, egy kis szünetet.
Egyrészt élvezni tudnánk még tovább az adott pillanatot. Mintha egy kicsit megtarthatnánk a kezünkben, még mielőtt tovaillan. Másrészt tudna egy kicsit pihenni az ember lánya. 🙂
Mostanában egyre többször érzem, jól esne egy kis lassítás. Én magam nem vagyok az a folyton pörgős típus. Az életem, a hétköznapjaink, az események viszont szinte fénysebességgel haladnak előre. Régebben, érzetem szerint valahogy lassabb ment az idő. No, igen, ez betudható annak is, hogy akkor még nem volt gyerekem. Amióta megszületett a kisfiam, mintha egy másik időzónába kerültem volna, szinte repülnek az évek! 🙂
Olvastam valahol, hogy állítólag ahogy idősebbek leszünk, egyre inkább úgy érezzük, hogy gyorsabban mennek az évek, a hónapok, a napok. Nem tudom. Nálunk az utóbbi időben, ahogy mondani szokták, zajlik az élet! Bennem is, lelki szinten, és kívül is, körülöttem.
Sokszor volt az a benyomásom, hogy túl sok, túl gyors minden. Álljunk meg egy kicsit!
Csak addig, amíg készítek egy fotót erről a pillanatról, amit betehetek aztán a szívembe. Legalább rögzíteni tudjam a magam számára. Jó, tudom, az agyunk mindent elraktároz, de mégis… Aztán mehetünk tovább.
Álljunk meg egy kicsit, még kipihenem magam, a kusza dolgokat, a gyorsan, egymás után következő eseményeket. Amíg vállon veregetem magam,”igen, szép volt, ezt jól megoldottad”. Amíg felkészülök a következő „próbatételre”. Aztán mehetünk tovább.
Állítsátok meg a világot egy pillanatra! 🙂