Az adventi időszakban akarva akaratlanul belépnek az angyalok az életünkbe.
Hiszen ellepik az angyali dekorációk a városokat, az otthonokat, a boltokat. Rengeteg olyan karácsonyi dal szól, amiben így vagy úgy, de szerepelnek az angyalok. Angyalképek, angyalszobrok, világító angyal díszek, angyali csomagolópapírok vesznek körül bennünket ilyenkor.
Ha máskor nem, karácsonykor – amikor Jézus születését ünnepeljük – biztosan mindenki elgondolkozik (legalább egy picit) arról, mit is jelent élni, miért születünk ide a Földre, mi a feladatunk, kik segítenek bennünket, mi az élet értelme, mi is az a szeretet.
Jézus, a hit, Isten, az angyalok kérdésköre néha kényes téma. Nem mindenki beszél szívesen ezekkel kapcsolatos gondolatairól, tapasztalatairól, hitvallásáról.
Vannak, akik megingathatatlanul hisznek Istenben, az angyalokban. Vannak, akik valamilyen nehézség kapcsán fordulnak égi segítségért. És persze léteznek olyanok, akik kételkedve hallgatják az angyali történeteket…
Én hiszek az angyalokban. Velük együtt dolgozom, közvetítem az üzeneteiket, az energiáikat. Sokszor megtapasztaltam már gyógyító, szeretetteljes jelenlétüket, és segítségüket.
Az angyalok sokféle módon és formában tudnak segíteni. Lehet egy gondolat, egy megérzés, egy könyv, egy dal, egy álom, egy embertársunk néhány mondata. Ők mindig jönnek, mindig segítenek, csak hívnunk kell őket, csak kérnünk kell őket.
Ha meghívod az angyalokat az életedbe, bizony csodára számíthatsz.
De vajon mit gondolnak minderről a bloggerek?
Csilla, a Spirituális Lélek blog szerzőjének írása:
„Angyali segítség a közlekedésben
Több, mint 14 éve történt (már ekkor is eléggé tudatos voltam a spirituális dolgokban). Egy alkalommal, még olyan munkát végeztem, ahol 12 órát kellett dolgozni, és hajnalban indultam hazafelé. Az munkahelyemnél csak zebra volt, de közlekedési lámpa nem. Az út másik
oldalán volt a buszmegálló. Hajnalban, a műszak végeztével olyan álmos voltam, hogy az
utcán lépdelve, szemeim automatikusan lecsukódtak.
Mielőtt a zebrához értem, kértem védelmet magamnak Mihály arkangyaltól, mert gondoltam, biztos, ami biztos, ilyen álmosan nem tudok jól figyelni, akárhogy igyekszem. Próbáltam megoldani a helyzetet úgy, hogy a kezemmel, – kisebb nagyobb sikerrel – igyekeztem feltámasztani a fáradtságtól lecsukódó szemhéjamat. Így belegondolva eléggé vicces látvány lehettem.
Amikor a zebrához értem, körülnéztem, és nem jött semmi. Viszont amikor már a zebra közepére értem, a közeli sarkon lévő ház mögül váratlanul 200-as sebességgel előviharzott egy piros sportkocsi. A zebra közepén meglepődve álltam, és próbáltam gyorsan reagálni.
Nem sikerült. Nem volt időm sem hátra, sem előre ugrani, hogy a kocsit kikerüljem. Az autónak sem volt már ideje kikerülni engem. Teljesen telibe talált volna, de ekkor az történt, hogy (ezt másképp nem tudom leírni) az angyalkák odébb tolták a kocsit, oldalra. Egy gépkocsi pedig – mint tudjuk – nem tud kanyarodás nélkül oldalazni. Mindez pár másodperc leforgása alatt történt.
Én csak annyit láttam, hogy egy láthatatlan erő függőleges irányba odébb vitte a kocsit, így ennek köszönhetően nem engem talált telibe az alkalmi autóversenyző, hanem előttem
száguldott el. Nem kanyarodott, hanem egyenes irányba mozgott oldalra, mintha egy játékautót toltak volna félre. Ez fizikailag lehetetlen, de az angyali segítségnek tulajdonítottam, és megköszöntem nekik.
Szeretném azonban megjegyezni: Ne kísérletezz!! Ha előre védelmet kérsz és önként
tudatosan egy száguldó kocsi elé állsz, az súlyos következményekkel jár! Nyilvánvaló, hogy ebben az esetben súlyosan megsérülsz, vagy meghalsz, mert önként álltál a száguldó kocsi elé! Az életedért ugyanis te vagy a felelős, vigyázz hát rá! Az angyalok segítenek, de felelősséget nekünk kell vállalnunk gondolatainkért, és tetteinkért. A fent említett esetben az angyalkák is látták, hogy mindent megteszek a saját biztonságomért, ezért kaptam tőlük
segítséget.”
Lonci, a Pinkanyu blog írójának csodás története:
„Én úgy érzem, amikor megszülettem két védőangyalt is rendeltek mellém az Égiek. A szüleim személyében. Az anyukám két olyan esetben mentette meg az életem, amikor az fizikai lehetetlenség volt.
Első eset, olyan négy-öt éves lehettem. Átszaladtam az úttesten a testvéreim után. Apró lábam nem volt olyan gyors, mint az övék, kis rollerem nem suhant olyan gyorsan, mint szerettem volna. Egy motoros közeledett nagy sebességgel. Esélyem sem volt. Lefagytam, földbegyökerezett a lábam.
Ekkor anyu szempillantás alatt ott termett, és elrántott az útról. A mai napig homályos, hogy volt képes erre, hiszen sok méterre állt tőlem. Elméletileg ideje nem lehetett volna erre.
A másik eset, amikor az életem köszönhetem neki, szintén huncut testvéreim miatt történt.
Egy hatalmas házi készítésű vas-fa szerkezetű hintaágy. Mind a hárman hintáztunk a hintaágy nagy irammal fellendül előre, a testvéreim hopp leugrottak, és én követtem őket. Igen ám, csak a hintaágy már hátrafelé lendült. Rosszkor ugrottam. Nagyon rosszkor.
Én négykézláb a földön, a fejemmel előre nézve a testvéreim után. Anyukám, mint egy igazi őrangyal pont időben kiáltotta el magát: „Húzd le a fejed! Húzd le azonnal!”
És neki köszönhetően, hogy a fejem a helyén maradt… Lehetetlen volt, hogy észrevegye mit történt, hiszen nem is volt a közelünkben és a nagyszüleimmel beszélgetett nekünk háttal. Tisztán emlékszem, mert épp odanéztem ugrás előtt, hogy vajon látja e majd, milyen ügyesen ugrottam, és büszke lesz e rám.
Egy anyuka és egy apuka, ha valóban a Jó Isten (sors, nevezd, ahogyan szeretnéd) küld nekik gyermeket, akkor őrangyallá válnak. Olyan emberfeletti erővel ruházza fel őket az Ég, hogy minden csapástól megóvják a gyermekük, és enyhítik minden fájdalmát.
Édesapám szeretete felém olyan mérhetetlenül nagy, hogy mikor 24 évesen a halált jósolták nekem az orvosok, neki elég volt rám tennie a kezét, s oly bizsergető forró érzés öntötte el a szervezetem, hogy újra dolgozni kezdett, és helyesen működni. Úgy is nevezem magamban: angyali érintése van.
Amikor pedig még az intenzív osztályon feküdtem, láttam egy fényes alakot. Vörös fénye volt, és jött felém, megérintett. Másnak ebédet követeltem magamnak. És kaptam is enni, bennem maradt, lassan fel is épültem.
Édesapám angyali érintései útján.”
Niki, a Love and write blog szerzőjének kalandjai:
„Soha nem kételkedtem abban, hogy angyalok vigyázzák a léptemet, és ha a hétköznapokban ez nem is mindig tudatosul bennem, az utazásaim során mindig érzem a védelmet.
Rengeteg olyan kalandban volt részem, ami a csodával határos módon végződött, néha jó ezeket felidézni. Olaszországban egy alkalommal lekéstük a repülőt, időre kellett hazaérnünk, de a következő gép csak 3 nap múlva indult. A sok „véletlennek” köszönhetően mégis sikerült egy éjszakai vonattal hazajutni és tisztán emlékszem azokra a pillanatokra, amikor a megérzéseinket követve pozitív irányba terelődött ez a történet.
Néhány éve Amerikában elvesztek a csomagjaim és egy olyan embert sodort utamba a sors, aki a munkáján túl még emberileg is sokat segített. A mai napig hálás szívvel gondolok rá, hiszen egyedül aligha tudtam volna megbirkózni a helyzettel.
Ma már nem indulok úgy útnak, hogy ne kérnék védelmet, jó érzés biztonságban lenni és tudni, hogy vigyáznak rám, bárhol is járok a világon.”
Neked miben és hogyan segítettek az angyalok?
Szeretettel: Szilvi