Amikor még nem volt gyerekem el sem tudtam képzelni, hogyan lehetséges az, hogy vannak nők, akik „csak” anyák. Nincs más foglalkozásunk, egész életüket a gyermeknevelésnek szentelik. Szülnek egymás után kettőt, hármat, és 3,4, akár 5 évig is otthon maradnak. Hihetetlen, érthetetlen volt ez akkor még számomra. Úgy véltem, biztosan nagyon üres lehet az életük.
Aztán megszületett a kisfiam, és jó két, két és fél évig bizony én úsztam az anyaság adta boldogságban.
Ez az érzés teljesen lekötötte minden energiámat, kitöltötte az életemet. Úgy véltem a világ legcsodálatosabb dolga anyának lenni. Úgy éreztem ez a legjobb, legcsodálatosabb „állás” a világon. Szavakkal szinte leírhatatlan, mások által talán érthetetlen boldog anyaság-felhőben úsztam. Abban az időszakban azokra néztem kicsit furcsán, akik azt kérdezték, hogy „Nem unod, hogy folyton a gyermekeddel vagy, nem vágysz más munkára, hivatásra?” És, igen, akkor én nem vágytam semmi másra, semmilyen másik hivatásra, hisz épp betöltöttem az élet legszentebb hivatását, az anyaságot. Úgy véltem abban az időszakban, hogy azoknak a nőknek lehet nagyon üres az életük, akik még nem szültek gyermeket! 🙂 Most már megértettem azokat, akik „csak anyák” akarnak lenni. Hatalmasat fordult velem a világ.
Kisfiam talán 2, 5 éves lehetett, amikor furcsa érzéseket véltem felfedezni magamban. Hiányzott valami, nem volt teljes az életem. Még mindig boldognak éreztem magam, de volt bennem egy űr, ami egyre hangosabban kezdett kiabálni. Kezdtem kicsit talán irigykedve nézni azokat a nőtársaimat, akik gyermek nélkül bárhova elmehettek, bármit megcsinálhattak, rengeteg idejük volt magukra, és arra a hobbira, munkára, amit nagyon szeretnek. Nem voltak sötét karikák a szemeik alatt a sok átvirrasztott éjszaka miatt; vagy ha mégis, azt két nap szabadsággal helyre is hozták. Sóvárogva néztem, ahogy megvalósítják önmagunkat gyermektelen hölgyismerőseim, ahogy úgy mond karriert csinálnak. Én is lenni akartam valaki, mert akkor épp úgy éreztem, hogy anyának lenni nem is olyan nagy dolog. Voltak másodpercek, amikor egyik énem szinte nyűgnek, vagy legalábbis akadályozó tényezőnek élte meg az anyaságot. Szerencsére ezek az érzések tényleg csak egy pillanatig tartottak. De úgy vélem, azt tapasztalom sok nő éli meg azt, hogy az anyaság és a hivatás nem összeegyeztethető egymással. Mintha a nőnek vagy-vagy választása lenne.
Aztán egyszer csak rádöbbentem, hogy micsoda butaság ez! A nagy érzelmi viharok után, ahogy nálam lenni szokott, szép lassan megérkezett a felismerés!
Az anyaság szentség. Ma is azt vallom, életem egyik legboldogabb pillanata volt, mikor anya lettem. Nem minden nőnek adatik meg, hogy anya legyen, illetve nem minden nő él ezzel az élet adta lehetőséggel. Fogadjuk el, és tartsuk tiszteletben mások döntését, életét. Ne akarjunk mások lenni, ne akarjuk mások életét élni! Ne hasonlítsuk össze életünket a gyermek előtti időszakkal, vagy azokkal a nőtársainkkal, akiknek nincs gyermekük, az egy másik korszak. A múlt, ami már soha nem lesz!
Ha már egyszer vállaltuk ezt a szent, egész életre szóló hivatást, akkor igenis legyünk büszkék arra, hogy anyák vagyunk, és mindig lássuk tisztán anyaságunk értékét! Bátran veregessük vállon magunkat, hisz megérdemeljük a dicséretet. Mert anyának lenni nemcsak csodálatos, de sokszor nagyon fárasztó, kimerítő dolog. Nem lehet felmondani, lecserélni, szabadságra menni. Minden egyes nap „helyt kell állni”. Fáradtan is, betegen is, boldogtalanul is te anya vagy! Ez a „munka” egy életre szól, teljes embert kíván, és non stop a „munkaidő”. 🙂
Attól, hogy anya vagy, még lehet hivatásod, munkád, lehetsz egy jó szakember valamiben. Lehetsz jó tanár, jó fodrász, jó eladó, stb. Megvalósíthatod önmagad, csak egy kicsit másként, mint akinek nincs gyermeke. És ha belenézel gyermeked csillogó szemeibe, a szívedből mélyről feltör majd a nagy igazság, hogy te már vagy valaki, ANYA VAGY, és bizony érzed, hogy számodra ez az első, és legfontosabb, legcsodálatosabb „hivatás”.
Szeretettel: Szilvia
(Illusztráció: https://themuslimvibe.com/general/experiencing-motherhood-for-the-first-time/)