21/ 11. lecke: A Fény születése
„A Fény bennetek lakozik. A Fény ti magatok vagytok, hisz Isten a teremtőtök Szeretetből hozott létre benneteket. Ha úgy érzitek, hogy a Fény és Sötétség harcol bennetek, az csak azért van, mert egyszerre kétfelé fókuszáltok, két hangra figyeltek magatokban. Egy Isteni Hangra, Igaz Önvalótokra, és a Félelem, Boldogtalanság, Szenvedés Hangjára. Valójában csak egy Hang létezik. És ez Isten hangja. A másik emberi mivoltotok által, az egótok által szólal meg és vezet félre benneteket. Ne higgyetek ennek a hangnak! Tévútra vezet! Mi, Angyalok, ahogy persze Isten is segítő kezet nyújtunk nektek minden pillanatban. A Fényt mutatjuk. Az igaz és helyes utat, amit Isten szánt nektek. Ne féljetek hát! A segítség minden pillanatban a rendelkezésetekre áll. Ma a Fényre fordítjuk tekintetünket, hogy meglássuk azt és csakis azt magunkban.
Helyezkedj el kényelmesen, majd hunyd le mindkét szemed! Képzeletben jeleníts meg magad előtt egy tavat. Egy kristálytiszta kék vizű tavacskát, amiben apró halak ugrálnak. Ülj le egy padra a tó mellé és gyönyörködj abban, ahogy a Nap sugarai csillognak a víz felszínén. Minden békés és nyugodt. Érezd, ahogy feltölt békével, és megnyugtat a víz látványa, a virágok illata, amit a levegőben érzel. Csend és béke van. Egyszer csak egy Angyal vagy Tündér kiemelkedik a tóból, és eléd lép. Varázspálcájával feléd int. A pálcából Arany- Fehér Fény áramlik, ami beburkol Téged tetőtől-talpig. Ez a Fényzuhatag körbeölel és kimos belőled minden nehézséget, félelmet, betegséget, szenvedést. A Fényfolyam különösen jól megmossa szívedet, hogy csak a szeretet legyen jelen benne. Érezd, ahogy Angyalod átölel, s egy pillanatra a Mennyországban érezheted magad. Angyalod elköszön Tőled, de ajándékokat hagy hátra Neked a padon. Fogd kezedbe ajándékaidat, és amíg jól esik, üldögélj itt és gyönyörködj a tájban. Ha úgy érzed, nincs már itt dolgod, nyisd ki szemeidet és térj vissza a szobába.”
Szeretettel: Szilvia