21/ 12. lecke: Dualitás/ Kettősség
„Földi életeteket a dualitás, a kettősség hatja át több szinten is. Erről sok könyv született, de nem mindegyik fedi le az igazságot. A dualitást a legerőteljesebben a férfi és női mivoltotokban élitek meg. Két különböző létezőt láttok. Sokszor csak a különbségeket veszitek észre. Pedig ahogy mondani szoktátok, egyazon érme két oldala. A kettő; a férfi és a nő, valójában egy. A férfi és női minőség, esszencia ott van mindenkiben, minden férfiban és nőben. Lássátok az egységet! Önmagatokban a másikat, és a másikban önmagatokat.
Fent és lent, kívül és belül. Ezek csak számotokra létező fogalmak. A valóságot, a világotokat osztjátok részekre, és onnan szemlélitek az egészet. De így nem láttok semmit. Az Egészre törekedjetek, a Teljességre. Így megértőbbek lesztek önmagatokkal és másokkal is. Így, ami elsőre ránézve idegen és elutasítandó, később lehet, hogy a barátotok lesz.
A kettősség ott él elmétekben is, ahogy ti fogalmaztok a jó és a rossz. Valójában a kettősség, amit megéltek, bárhogy is nevezzétek nem más, mint Isten, a szeretet és az Egó különbözőségeinek kivetülései. Minden fogalom, amit ti pozitív jelzővel ruháztok fel, úgy mint öröm, béke, szeretet, egészség, boldogság ez mind Isten, isteni minőség, a létezés. Amit negatívumként éltek meg, a betegségek, a szegénység, a háború, a bánat az mind az egó műve. Sokszor éltek abban a tévhitben, hogy mind a kettő valóságos, és létező. Valójában tudnotok kell, és főleg elhinnetek, hogy csak Isten létezik, csak az isteni minőségek a valósak.”
„A mai meditáció abban segít majd nektek, hogy ne a különbségeket, hanem a hasonlóságokat lássátok meg egymásban és a világban.
Helyezkedjetek el kényelmesen, csukjátok be a szemeiteket. Lássátok, ahogy egy zöld réten álltok. A nap ragyog felettetek, és kellemesen melegíti testeteket. Körülöttetek csodaszép virágok és zöld, lombos fák. Ébredezik a természet. Nyugodt és békés. A távolból egy patak csobogását halljátok. Induljatok el a hang irányába. Kristálytiszta forráshoz érkeztetek. Egy hegy oldalából ered. Menjetek közelebb a forráshoz, mosakodjatok meg benne. Mossátok meg kezeiteket, arcotokat. Érezzétek, ahogy elillan belőletek minden bánat és aggodalom. Ahogy a kis patakot szemlélitek, észrevesztek benne egy apró, színes halacskát. Kövessétek a halacskát a víz partján. Elvezet benneteket egy aranyhídhoz. Sétáljatok el a híd közepéig, és ott álljatok meg egy pillanatra. Nézzetek körbe. Jegyezzétek meg, ha valamilyen érdekes vagy szokatlan dolgot láttok. Az Aranyhídról jól látszik a hegy is, ahonnan a patak ered. Hunyjátok le szemeiteket, és vegyetek néhány mély lélegzetet. A hídon ott van veletek két angyal is. Mellettetek állnak. Egyik jobbról, másik balról. Átveszik tőletek szívetek minden súlyát, nehézségeit. Adjátok át nekik minden gondotokat, félelmeteket, betegségeteket. Ők ezeket, mint a léggömböket a magasba eresztik. Angyalaitok megfogják kezeiteket. Érezzétek, ahogy feltöltenek benneteket békével, szeretettel. Csak érezzétek e boldog pillanatokat. Aztán lassan kinyithatjátok szemeiteket, és sétáljatok át a hídon, a túlsó partra. Angyalaitok elköszönnek tőletek. Lehet, hogy ajándékokat hagytak hátra nektek. Bontsátok ki, nézzétek meg, mit kaptatok. Aztán lassan, mélyeket lélegezve, térjetek vissza a szobába, abba a helységbe, ahol a meditációt elkezdtétek. Lassan nyissátok ki szemeiteket.”
Szeretettel: Szilvia