De nehéz az iskolatáska! Avagy megkérdezzük-e a gyermektől, hogy melyik iskolába szeretne járni?

Mostanában lépten-nyomon, akárhol (legyen az óvoda, játszótér, bolt) találkozom nagy csoportos óvódás gyermekek szüleivel, szinte mindig kizárólag az általános iskolába való beíratás a téma.

Ami nem csoda, hiszen most tartották az általános iskolák a nyílt napokat. A szülőknek április közepéig kell dönteniük arról, hogy melyik intézménybe fogják járatni szeptembertől gyermeküket. Lopva, no és persze nyitott füllel hallgatom (hiszen 1-2 év múlva nálunk is aktuális lesz ez a kérdés) ahogy az anyukák megvitatják az egyes iskolák előnyeit, hátrányait.

Sok mindent kell itt latolgatni, figyelembe venni a szülőknek. A szempontok között szerepel például, hogy milyen messze van az adott intézmény a lakóhelytől, vagy a szülők munkahelyétől. Kik a tanárok? Esetleg valamelyik szülő szintén oda járt-e, vagy valaki ismerős, akinek adnak a véleményére. A legfontosabb persze, hogy milyen oktatás folyik az adott iskolában. Az egyik intézmény például a sportra helyez nagy hangsúlyt, a másikban magas fokú zenei oktatás zajlik. Van ahol már elsőben idegen nyelvet is tanulnak a gyermekek, heti 9 órában elsajátíthatják az angol vagy a német nyelvet. Van olyan is, amelyik listavezető abban a tekintetben, hogy onnan tudott legtöbb diák továbbtanulni.

 Két, a döntést illetőleg még bizonytalan anyuka beszédére lettem figyelmes. Egyikük, miután érdeklődve végighallgatta sorstársa vívódásait, megkérdezte: „És mit szól ehhez a lányod? Mennyire van kedve angolt tanulni?” A másik hölgy döbbent arcáról tisztán leolvasható volt, hogy szerinte mekkora hatalmas nagy butaságot kérdeztek most tőle, de finoman csak ennyit mondott: „Csak nem gondolod, hogy megkérdezem egy 7 éves gyermektől, hogy mit akar?! Hiszen gyerek még!”

Ezen a mondaton kicsit én is elgondolkoztam. Vajon valóban kicsi lenne egy 7 éves gyermek ehhez a kérdéshez? Mi ilyenkor a helyes lépés? Beíratom oda, ahova én, mint szülő gondolom, vagy esetleg megkérdezem őt is?  Vajon tényleg minden olyan döntést, ami a gyermekünkkel, az ő életével kapcsolatos, azt csemeténk megkérdezése nélkül kell meghoznunk?

Nos… A kérdésre nem biztos, hogy van mindenki számára elfogadható válasz. Minden anya, és apa úgy neveli a gyermekét, ahogy azt a legjobbnak látja. Én tiszteletben tartom mindenki szülőségét, nevelési elveit.

Mégis azt gondolom, hogy meg kellene kérdezni a gyermeket az ő életét érintő nagy változások előtt. Joga van ahhoz, hogy tudja mi vár rá, milyen lehetőségek közül lehet választania. Nyugodtan meg lehet kérdezni tőle, hogy mit szeretne.

Én a 4 éves fiamat miután végig látogattuk a városunkban lévő óvodákat a nyílt napok alkalmával, megkérdeztem, hogy hol érezte magát a legjobban. Melyik ovi volt neki a legszimpatikusabb, hova szeretne járni legszívesebben?

Attól, hogy gyerek még, szerintem joga van beleszólnia a saját életébe. Nyilván nem kell átadni neki az irányítását, nem dönthet ő mindenben. Nyilván nem csak az alapján kell döntést hoznunk, hogy Ő mit mond. De hallgassuk meg, figyeljünk rá! Számítson az Ő véleménye is! Ami róla szól, ami vele kapcsolatos, amikor az ő kis életében fordulóponthoz érkezünk, akkor az ő értelmi szintjén kikérhetjük a véleményét, megvitathatjuk vele a benyomásait.

Ha majd arra kerül a sor, én biztos meg fogom kérdezni a fiamat, hogy melyik iskolába szeretne járni!

Ti mit gondoltok? Mennyire szólhat bele egy gyermek a saját életébe? Beleszólhat egyáltalán?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X