„Tündérkert közepén állok,
S az örök Végtelenbe látok,
Körülöttem Angyalok,
Lassan én is velük táncolok.
Fehér ruhánk halkan zizzen,
Apró lábunk önfeledten lépdel.
Táncunk a létünk,
Szeretet tölti ki szívünk.
Bennünk a tiszta Fény ragyog,
Mely minden Sötétségen áthatol.
Szétküldött bennünket Isten,
Legyünk segítségére a földi embereknek.
Láthatatlan mankói vagyunk néktek,
Hogy visszataláljatok az Ősi Egységhez!”
Szeretettel: Szilvi