Egy fal kettőnk között

“Egy fal kettőtök között
Már jó ideje oda költözött.
Szeretni akarod Őt! Nagyon!-de nem mered…
Megtört az Élet, és valami meghalt benned!
Meghalt a Szeretet!
Bezárkóztál, megfagytál!
Nem Ő okozta. Nem miatta!
Egy fal közte és közted
Kinyújtod a kezed, de nem éred el!
Hiányzik nagyon! Mégsem tudsz mozdulni.
Fáj! Nagyon!
De lassan lépned kell, mert az Élet nem vár!
Nem várja meg, amíg kielemzed, amíg meggondolod, amíg erőt gyűjtesz.
Az Élet megy. A tiéd is, az övé is, kettőtöké is.
Ne a falat nézd, hanem a túloldalán Őt!
Nézz mélyen a szemeibe és meglátod önmagadat, megérzed újra a csodát, ami kettőtök között valaha létezett! A legszentebb!
Ne félj! Szíved tud szeretni, hisz Isten gyermekeként nem más vagy, mint Fény és Szeretet!
Menj! Ő már vár. Türelemmel, szeretettel! Menj, hát Kedves, menj!
És mire odaérsz, szemeid megtelnek könnyel, és észreveszed majd eltűnt a fal kettőtök közül…”

Szeretettel: Szilvia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X