Érzések…

Érzések, melyek olykor a magasba repítenek,

A Lelkeim húrjain mindig más dalt pendítenek.

Van, hogy lassan a Pokolba húznak,

Fájdalom Sártengerében megtaposnak.

Könnyet fakasztanak a szívemből,

Himnuszt írnak bánatból és örömből.  

 

Érzések, melyek jönnek és mennek,

Mint, egy kereszten megfeszítenek.

Tornádóként törnek elő a Semmiből

Felesleges küzdeni ellenük Erőből.

Elsöpörnek, mint egy varázslatos Forgószél

Testem, lelkem darabokra hullok ismét szét.

 

Érzések, melyek mindig vezetnek

Maguknak jogot követelnek.

Éhes Szeretőként letepernek,

Szerető Anyaként felemelnek.

Bennetek élek, és Ti nélkülem

Most merre mentek? Kérdezem.

 

Szeretettel: Szilvi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X