Van úgy, hogy már nagyon szorít a fennálló helyzet. Érzed, tudod, hogy változtatni kellene, ki kellene lépned az adott szituációból. Már mindenkitől kértél tanácsot, megvitattad a barátnőiddel, a haverjaiddal az ügyet, imádkoztál az angyalokhoz vezettetésért. Már mindent pontosan tudsz! Tudod, merre kell menned. Tudod, mit kell tenned. De mégsem lépsz! Mégis még benne maradsz egy ideig a számodra már rendkívül kényelmetlen, de mégis oly ismerős állapotban.
Tudd, hogy ez egy természetes folyamat. Van egy vékony kis határ, mikor már kiléptél a régiből, de még nem érzed magadénak az újat. Ott állsz a híd közepén, és tanácstalan vagy. Előre is mennél, és vissza a régibe is. Akarod is a változást, meg nem is.
Engedd meg magadnak a kételkedéseidet, engedd meg magadnak a hibázást, engedd meg magadnak, hogy kicsit még bizonytalan vagy, engedd meg magadnak, hogy még kettőt lépsz előre, egyet meg hátra! Adj időt magadnak a változásra. Nem kell sietned sehova! Csak szépen lassan, apránként tégy meg egy lépést! Az apró kis változtatásokat meg tudod tenni!
Néha, mikor egy fordulóponthoz érkezünk életünkben, egy pozitív változáshoz, megtorpanunk. Félünk az Újtól! Félünk a Jótól, attól, hogy végre boldogok lehetünk! Félünk, hogy most aztán túlságosan nagyon megváltozik az életünk. Félünk, hogy ezek a változások számunkra esetleges negatív következményekkel is járhatnak.
Ha elindulunk egy belső úton, a változás előbb-utóbb tükröződni fog az életünkben, a környezetünkben is. Ezeket a változásokat az egónk rémülettel figyeli.
Ilyenkor érezzük azt, hogy az életünk épp a feje tetejére áll. Mi csak a káoszt látjuk, és megrettenünk. Nem merünk tovább menni a megkezdett úton, mert azt hisszük, hogy mégsem vezet el a kívánt helyre. Minden még elviselhetetlenebbnek tűnik, mint régebben. Louise L. Hay írja egyik könyvében, hogy előfordul, ha valaki elkezdi rendbe hozni az anyagi helyzetét, elkezdi magában a pénzhez való viszonyát pozitívra fordítani, elveszítheti pénztárcáját. Elkezded a fogyókúrát, és egy hét után feladod, mert megetted kedvenc csokidat. Beiratkozol egy új tanfolyamra, és hirtelen beteg leszel, így nem tudsz elmenni az első órákra. Ezek nem törvényszerűségek, de megtörténhetnek veled.
Olyan ez, mint amikor nagytakarítást csinálunk otthon. Kipakoljuk azt, ami nem kell, ami tönkrement, és egy kicsit valóban nagyobb lesz a káosz, mint mikor nekikezdtünk. Ahogy a takarításnál is, az életben is ez a káosz, ez a rendetlenség, ez a felfordulás csupán egy pillanatig tart. Egy gyors átmeneti állapot. A réginek ki kell vonulnia az életünkből, hogy helyet adhasson az újnak.
Ess túl életed változásain! Üzenték nekem egy hasonló helyzetben az angyalok. Nem kell megijedned. Ezek a változások, amelyeket ilyenkor tapasztalsz magadban, magad körül, az életedben, valójában válaszok az imáidra. Még akkor is, ha ezeket ez egód nem így érzékeli, sőt esetleg „rossznak” titulálja. A csodák tanítása című könyvben olvastam, hogy sokszor bizony nem tudjuk mi magunk, hogy mi szolgál bennünket, hogy mikor lépünk előre, és mikor hátra! Ha ez egonk szemszögéből próbáljuk értelmezni életünket, bizony téves következtetésekre juthatunk. Szóval, tarts ki, és menj tovább a megkezdett úton! 🙂
Hidd el, az angyalok fogják a kezed, és vezetnek téged. Kivezetnek a felfordulásból, könnyedén átvezetnek a régiből az újba, a Jóba!
Szeretettel: Szilvia
(Illusztráció: www.sf.funcheap.com )