Eszeveszetten kergetett jövőkép

Van egy tervem. Egy álom, egy jövőkép, arról, hogyan szeretnék majd élni. Egy belső, szívből jövő boldog látomás.

Egyik részem tudja, hogy sikerülni fog, oda fogok érni, azt fogom élni. Azt a boldog, szeretetteljes életet, ami most itt lebeg bennem. Ez a részem a csendesebb, bölcsebb énem. Igen ám, de énem másik része – akit nevezhetünk egónak is-, a hitetlenkedő, a pesszimista, a türelmetlen hangosan zakatol bennem minden egyes percben. „Mi van, ha mégsem sikerül? Hogyan is sikerülhetne, amikor annyi benne a buktató, és a kérdőjel?! Mikor érünk már oda? Mikor és hogyan fogom tudni megvalósítani? Mikor élhetek már úgy?” Az agyam pedig beindul. Kattog, kattog, kattog. Kergeti egymást a sok gondolat, a sok kérdés, és a lehetséges válaszok, a „Hogyan?”-okra a megoldások. Álmatlan éjszakák követik egymást. Én pedig egyre görcsösebb leszek, egyre feszültebb.

Aztán egyszer csak megálljt kell parancsolnom magamnak! Rájöttem, hogy csak a jövőben élek! Annyira akarom, annyira meg szeretném valósítani, hogy elfelejtek élni az egyetlen létező időben, az „itt és most”-ban. Elmegy mellettem így a saját életem. Vágyhatok én akármire, ha a jelent nem élem. Azt a bizonyos áhított jövőt így soha el nem érem! Türelem. Hit. Elengedés. Ezeket kell most tanulnom. Ahogy sokan megfogalmazták már, az élet egy utazás. Úgy vélem, valójában nem is az számít igazán, hogy hova tartasz, hanem maga az út, maga az utazás. Az, hogyan, mily módon érsz célba. Mi történik veled az út során. Hogyan éled meg e tapasztalásokat. Csak összemosódó árnyakra akarsz emlékezni mikor célba értél? Vagy egy tartalmakkal, csodákkal, felismerésekkel, találkozásokkal teli boldog percekre, órákra szeretnél visszagondolni, amikor megérkeztél, és hátranézel honnan, hova, hogyan jutottál. Hidd el, a célt akkor tudod majd igazán értékelni, ha élvezted az odavezető utat is. Ha te magad is részt vettél az utazáson, nem csak testben, hanem lélekben is jelen voltál. Ennél a pontnál további felismerésekre döbbentem rá saját magammal és az eszeveszetten kergetett jövőképpel kapcsolatban.

Először is miért is sietnél? Meg kell érned rá, hogy megkaphasd a vágyaidat! Ha nem vagy rá készen, nem tudsz majd vele mit kezdeni. Nem fogod tudni élvezni, nem tudod értékelni, és nem fogod tudni megtartani. Belebuksz. Tégy meg mindent az álmaidért, aztán engedd el őket. Add át az irányítást az Univerzumnak, és Ő majd kezedbe adja, akkor és ott, amikor, és ahol a legmegfelelőbb számodra.

Másodszor miért hiszed azt, hogy most rossz helyen vagy? Jó helyen vagy! Pont ott, ahol most lenned kell. Mindennek oka van. Nem véletlen, hogy éppen most itt tartasz. Ne kárhoztasd magad, amiért nem előbbre vagy az utadon. Hiszen, ha visszanézed az életedet, minden egyes másodpercben a tőled telhető legjobbat, legtöbbet megtetted. Ennek így kell lennie. Légy Jelen az életedben. Itt és most ez vagy Te. Itt van minden erőd, itt van a jövőd.

Harmadszor miért véled úgy, hogy csak akkor lehetsz boldog, csak akkor lehetsz valaki, csak akkor vagy szerethető, csak akkor számítasz, ha elérted ezt a célt? Nem kell semmit sem tenned ahhoz, hogy szerethetőnek és tökéletesnek érezhesd magad! Isten tökéletes gyermeke vagy, úgy ahogy vagy, itt és most! Isten örömét leli benned. Isten szeretetből szeretettel teremtett téged. Csak Neked is így kell látnod saját magadat!

Aztán egyszer csak egyre tisztábban hallottam a bennem élő Isten megnyugtató, bölcs hangját, és kezdtem megérteni az igazságokat…

Szeretettel: Szilvia

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X