„Közel engedlek szívemhez
És félek, hogy megégek
Elveszek általad
Nem leszek önmagam.
Mégis szüntelen kereslek
Helyem nélküled nem lelem
Lelked örökre szívembe égett
Magamat látom szemeid tükrében.
Kinyújtod felém kezed
Messze szaladok, megijedek
Álmaimban Veled vagyok
Általad Rám Isten ragyog.
A megingató Félelem útján
Igyekszem Hozzád egy életen át!”
Szeretettel: Szilvia