Az élet egy folyamatos tanulás. Tapasztalás. Megismerés. Egyre jobban megismered önmagadat, a vágyaidat, a félelmeidet. Egyre többet tudsz meg magadról arról, hogyan reagálsz bizonyos helyzetekben, mi minden húzódik meg a döntéseid mögött. Egyre jobban körvonalazódik az a valaki, akire rámondod „én”.
Ahogy átadod magadat az Életnek, elkezded látni a többieket is körülötted. Meglátod őket a maguk valójában. Talán megismered az életük történetét, egyre jobban megérted őket. Rálátsz arra, hogy egy-egy tettüket mi motiválja. Megérted már őket, és ezáltal nem elítéled, hanem felemeld őket a szívedbe.
Az élet a tapasztalásról szól. Ha hagyod, hogy vigyen Isten vize, akkor csodálatos élményekben lesz részed! Minél inkább el tudod engedni az irányítást, annál könnyedebb lesz az életed. Nem robbansz a haragtól, hanem kíváncsian várod, mi sül ki ebből! Vajon ez a helyzet hogyan támogat majd Téged?
Minél inkább visszamész a gyermeki rácsodálkozás és elfogadás energiáidhoz, annál több örömben lesz részed. Ezáltal minden egyes nap valódi kalanddá alakulhat át.
Persze legyenek céljaid, vágyaid. Ezek is kellenek. De talán ideje megértenünk, hogy maga az utazás a cél. Sokkal fontosabb, hogy megéld az utazás minden egyes percét, minthogy elérd a célodat, anélkül, hogy éltél volna, és emlékeznél valamire az útból. Mert a célt azt sejtem maga az odavezető út megélt élményei teszik számunkra oly elragadóvá. A valódi cél tulajdonképpen az a belső változás, átalakulás, ami végbemegy benned az utad során.
Menj ki a világba, és csodálkozz rá, mint egy apró gyermek!
Minden egyes emberi találkozásod előtt töröld le elméd tábláját, és hagyd, hogy csak a jelen pillanat legyen a mérvadó. Felejtsd el, amilyennek esetleg eddig láttad az adott embert. Csak a jelenre figyelj, hogy itt most milyen látod, milyennek érzed Őt.
Sokszor egymás ellen fordulunk, pedig valójában testvérek vagyunk. Egymás szerető testvérei. Valaki erre jobban emlékszik, valaki kevésbé. A csodák tanítása szerint két fajta viselkedés létezik, az egyik szeretetet ad, a másik szeretetért kiált. Ha találkozol egy fájdalmakkal, félelmekkel, haraggal küzdő társaddal, azt lásd benne, hogy szeretetre vágyik. A te szeretetedért esdekel.
Ahogy életünk végéhez élünk egy mérce lesz csupán, ami által vizsgáljuk majd az életünket. Minden egyes pillanat, amiben szeretet volt, valóságos volt, és minden más, csupán illúzió. A te életedben mennyi valóságos pillanat volt?
Keresd a szépet, keresd a szeretetet! Lassan értettem meg, hogy a szeretet fogalmába milyen sok minden beletartozik. Földi kifejezésekkel élve, a szeretet öröm, a szeretet egészség, a szeretet boldogság, a szeretet áramlás, a szeretet elfogadás. A szeretet Isten.
Isten ott van benned, ott van, amikor rácsodálkozol egy gyönyörű virágra, ott van, mikor átöleled a gyermekedet, amikor árut kérsz az eladótól. Isten körbe ölel bennünket. Légy nyitott minden Csodára, amit az élet hozhat neked. Ha elkezded szélnek ereszteni félelem alapú gondolataidat, elkezdesz lassan élni.
Ha önmagadat emeled, testvéredet is emeled. Ha másnak segítesz, önmagadnak is segítesz. Valójában az élet egy társas-játék. Az életed minden egyes szereplőjének fontos szerep jut az „Élet”-nek nevezett játékban. Ne a szereplőkre légy mérges, hanem kérdezd meg magadtól, miért hívtad oda őket, mit akarnak mutatni számodra.
Élj! Keresd a szeretetet, a szépet, az örömöt, a boldogságot!
Légy a jelenben! Teljesen. Az élet a jelenben történik. Más idő tulajdonképpen nem is létezik. Éld meg! Légy ott minden érzékeléseddel.
Menj, és éld az életed!
Szeretettel: Szilvia
Szia Szilvia!
Nagyon tetszett az írásod, főleg amit a szeretetről írtál. Engem valahogy mindig érzékenyen érint ha a szeretetről olvasok. Én már azért elég sok évet megéltem, hogy rájöjjek, hogy semmi más nem számít mint a szeretet. Ez az egy dolog amit szerintem majd magammal vihetek ha elérkezik az időm. Ebből tudom majd az ottani világban az ottani létem minél magasabb szintre emelni. A földi életünk -ahogy írtad- egy tanulás meg kell tanulnunk szeretni és szeretve lenni. A jelenlegi helyzetünk is talán még ezt próbálja fejleszteni. Mert mit teszünk most? Maszk mögé kell bújnunk, eltakarni az arcunk. Az az ember aki nem tud szeretni az csak azt látja, hogy egy maszkkal beszél. De aki eddig is próbált szeretni az ennél tovább lát, megpróbál a maszk mögé látni. És ott meg látja a másik embert. Ezzel már szerintem a szeretetét is fejleszti. Eddig megszoktuk, hogy beszélünk valakivel és legfeljebb az arcába nézünk. Most ha fejlődni szeretnénk és szeretet akarunk sugározni akkor a másik ember szemébe kell néznünk, hiszen az arcát eltakarja a maszk. Én eddig úgy tapasztaltam hogy két ember között a szeretet a szemen keresztül sokkal könnyebben érződik. Hiszen a szem a lélek tükre. A fentiek szerintem ugyan úgy igazak egy párkapcsolatra is. Hiszen ha egy férfi és egy nő szereti egymás egy test és egy lélek lesznek. A szeretetük összeadódik, hatványozódik és tovább sugárzik, főleg a családra. Az ilyen családban a gyerekek is szeretve érzik magukat és megtanulnak szeretni. Így a szeretetet tovább tudják adni, tudják fejleszteni és boldog emberek lesznek. Ha esetleg a házaspár között nincs meg a megfelelő szeretet áramlás azt nagyon megérzi a család. Nem kell, hogy tudjanak róla de észrevétlenül tovább sugárzik rájuk és kihat a fejlődésükre. A házaspárnak ezt kell felismerni és segíteni kell egymást, hogy az egymás iránti szeretet elsődleges legyen a családban.
Kedves Szilvia! Ne haragudj, hogy megosztottam veled a véleményem. Egyetértek veled és bízom bent, hogy minden ember megtalálja a szeretetet.
Kedves István!
Köszönöm soraidat! Örülök, ha az írásom elgondolkodtatott, és elindított Nálad is egy belső gondolatmenetet! 🙂
Én is egyetértek abban, hogy a szem a lélek tükre! A szemben minden benne van, a teljes ember, a lelke legmélye. Csodálatos, amit a párkapcsolatról, családról írtál! Valóban a szeretet az alap, és igen a gyerekek érzik, hogy ez megvan-e, vagy hiányzik!
Nyugodtan írj továbbra is! 🙂
Szép napot kívánok Nektek!
Szeretettel: Szilvia