„Azt hittem nevelek
Pedig csak követelek!
Azt hittem szeretlek
De nem is ismerlek!
Azt hittem jót teszek
Mégis lassan elveszítelek!
Jó gyermeket akarok
Közben Rólad semmit sem tudok!
A szabályokat én hozom
Milyen légy? Majd én megszabom!
Ne csináld így! Ne tedd amazt!
Irányítanak a vezényszavak!
De nem vagyunk a seregben
Gyere, bújjunk össze, Gyermekem!
Mondd el, hogy mi bánt!
Hidd el, a Jót is látom, nem csak a Hibát!
Látlak Téged! Olyannak, amilyen vagy!
Szeretlek Téged! Pusztán csak azért, mert vagy!
Szeretnélek ismerni!
Mit miért teszel-érteni!
Szeretném, hogy önmagad légy!
Te csodás kis emberi lény!”
Szeretettel: Szilvia