Sok kisgyermekes anyukának biztos nagyon ismerős a történet. Elindultok a játszótérre egy nagy szatyor játékkal. Miért ennyivel? Mert mindegyik kell abban a pillanatban! Hiába győzködöd 3 éves gyerkőcödet, hogy erre a sok lapátra, gereblyére, kis autóra, markolóra nem lesz szükség, legalább néhányat hagyjunk itthon. De a kis ember hajthatatlan: „Anyaaa akajom az összeset!” Így hát nincs mit tenni, felszerelkezel, és bízol abban, hogy majd csak elbírod valahogy a teli táskát, a fiadat/lányodat egyszerre, mert hazafelé már olykor te cipelsz mindent! A játékokat, és a több kilónyi homokkal teli lurkódat. Megérkeztek a játszótérre, ahol rajtatok kívül még jó néhányan vannak. Gyermeked nagy lendülettel kiborítja a szatyor tartalmát a homokba, ahova 4 kisgyerek telepedett le-persze játékok nélkül! Mi az első reakciója egy kisfiúnak? „Te, Matyi nem kell nekünk ezek közül valami?”kérdezi egy 5 éves fiúcska, és már veszi is el a számára legszimpatikusabb markolót. Aztán megérkezik a többi 3 gyerek is, és mint egy önkiszolgálóban elveszik, ami nekik kell! Nem kérdezik meg, hogy elviheteik-e, hogy kipróbálhatják-e! Csak fogják és viszik! Mindezt úgy, hogy anyukák, apukák ott ülnek a homokozótól 2 méterre lévő padon! Gyermeked –megjegyzem én is- tátott szájjal figyeli a pillanatok alatt lezajló eseményeket, és szomorúan veszi tudomásul, hogy a nagy halom játékból egy lapát maradt! Az is csak azért, mert éppen a kezében volt! És ha ez még nem lenne elég, a legbátrabb fiú fel van háborodva, mert nem tetszik neki az adott lapát, neki pont az kell, ami a fiam kezében van! Mit csinálsz ilyenkor te, aki arra neveled a gyerekedet, hogy először kérje el, kérdezze meg, hogy szabad-e az adott játékkal játszani??? Értem én, hogy mindig izgalmas, érdekes, az, ami a másé, de véleményem szerint egy óvodás gyerek már érti az „enyém”, „másé” fogalmak jelentését! Mit csinálsz ilyenkor? Feldúltan összepakolod a játékokat és továbbálltok? De mi van, ha így nem marad játszótársa majd a csemetédnek? Elmagyarázod a gyerekeknek-miközben a szülők téged figyelnek-, hogy először el kell kérni az úthengert, a gereblyét, stb.!? Na de te tanítsad meg más gyerekét arra, hogyan kell viselkedni!? Vagy azt mondod fiadnak/lányodnak: „Látod, gyermekem ilyenek a gyerekek, aki kapja, marja! Majd legközelebb te is nyugodtan elvehetsz bármit bárkitől!” Vajon ilyen világban szeretnénk élni?…Nos, a kérdést egyelőre nyitva hagyom! Érdekel a ti véleményetek is! A folytatás pedig hamarosan érkezik!
Addig is szép szeretetteljes napot nektek!
Szilvia