Ugyanaz a téma csak más nézőpontból! Az első részben leírtam, hogy a homokozóban mondhatni kifosztották gyermekemet a saját játékaiból az ott lévő, játékok nélkül játszó óvódások! Azaz kérés nélkül elvettek minden játékot, ami nekik tetszett. Én ezen először mélységes felháborodtam, és sértve éreztem magamat! Hogy lehet az, hogy egyes szülők játékok nélkül jönnek le a homokozóba gyermekeikkel? Továbbá hogy lehet az, hogy nem tanítják meg nekik, hogyan kell elkérni más lapátját, gereblyéjét! Miután kicsit lecsendesítettem dühöngő egómat, feltettem magamnak a kérdést: „Vajon miért kellett ezt a szituációt megtapasztalnom?” Én hiszem, és vallom, hogy olyan a világ, amilyen belül te vagy! A világban saját gondolataidat látod viszont. Amit te magadban gondolsz a világról, annak működéséről, az emberekről, és viselkedésükről, azt fogod nap, mint nap megtapasztalni! Csak más dolog mindezt elméletben tudni, és megint más, amikor veszed, a bátorságot-mert bizony ehhez az kell –és felvállalod sorsodért a felelősséget! Ez pedig azt jelenti, hogy kimondod: „Valójában én hiszem az emberekről azt, hogy bánthatnak! Én hiszem azt, hogy találkozhatunk neveletlen gyerekekkel is!” A gyerekek, az anyukák csak visszatükrözték a bennem lévő félelmeket, sérelmeket! A világodban, a kis életedben minden, ami történik, Rólad és csakis Rólad szól! Ráadásul mindezt te teremtetted meg magadnak a gondolataid által! Tehát, ahhoz, hogy megváltozzon a külvilág, előbb neked kell változni! Neked kell magadban szeretetteljes gondolatokkal gondolni a játszótérre, az ott lévő szülőkre, gyerekekre. De mindenek előtt, bocsáss meg magadnak, és bocsáss meg mindenki másnak, akiről az adott szituációban úgy érzed sérelmet okozott neked! Egyszerűen csak bocsásd meg mindenkinek –magadat is beleértve- hogy, olyan volt, amilyen abban a pillanatban lenni tudott. Tudom, ez első hallásra kicsit fura, de hidd el, működik! Tapasztalatból mondom, ha valóban meg tudsz bocsátani, majd el tudod engedni a helyzetet, akkor valóban változás fog bekövetkezni. Megint lemész ugyanarra a játszótérre, találkozol ugyanazokkal a szülőkkel és gyerekekkel, és valahogy mind nagyon kedvesek lesznek! Megláthatod bennünk a Jót, azt a szeretetet, ami mindenkiben ott lakik, csak néha nehezen vesszük észre…
Szeretettel: Szilvia