Sokan gondolják úgy, hogy az idő egyik szépsége-legalábbis e földi illúzióban így éljük meg-, hogy vannak események, amik elmúltak.
Fájdalommal, félelmemmel, netán borzalommal telt emlékek. Annak örülünk ilyenkor, hogy szerencsésen túléltük. Szeretnénk ezeket minél előbb elfelejteni. Ahogy telnek az évek úgy hisszük ez sikerült is. Aztán a legverőfényesebb délután, a legvidámabb órában, amikor végképp nem számítasz rá, beköszön a Múlt az életedbe. Mit beköszön, berobban! Mint egy hurrikán szétdönt mindent körülötted. Te pedig riadtan tekintesz körbe a romokon, amit újra okozott. Szinte ordítva teszed fel a kérdést. „Hogy történhetett ez megint?” Azt hiszed, gonosz tréfát űz veled a Sors, hogy megismétli önmagát. Feljönnek újra és te megint átéled a régi érzéseket. Ott tombolnak a szívedben. Lehet ez düh, harag, félelem, szégyen, bűntudat, fájdalom. Azt hitted már megoldottad! Azt hitted már túl vagy rajta! De mégsem! Megint a hatalmába kerít, legyűr és leterít. Belső démonjaid életre keltek, és Te harcba szállsz velük.
Sorsdöntő, jövőt megfordító pillanat ez, mert most nem hagyod magad! Összeszeded minden kis erőtartalékodat és valahogy nyugalmat erőltetsz magadra. Nyugalmat, melyben megszólal a Hited: ‘Ezúttal másképp lesz! Most már erősebb vagy!”S bár tépik szíved az érzések, valahogy mégis kezdesz hinni önmagadnak. Kezded elhinni, hogy most Te lesz a győztes! Így is van! Már nincs szükséged más segítségére. Már nem sírod ki magad más vállán! Megerősödtél annyira, hogy önmagad biztos támasza légy! Egyszer csak kezded kívülről, és más nézőpontból látni önmagadat és a veled történteket. Kezded érteni, hogy önmagadon kívül senki sem bánthat téged! Felismered, hogy saját magaddal hadakozol. Lassan rádöbbensz, hogy ez egy lecke, amit magadnak teremtettél azért, hogy a még benned lévő görcsök és félelmek kioldódjanak. Ezáltal esélyt és lehetőséget adva egy jobb, boldogabb, teljesebb jövőnek. Fájdalmas lecke, az igaz, de ezen át kell menni! Meg kell élni újra azokat a bizonyos érzéseket, mert annak idején csak átszaladtak rajtad az események, de meg nem oldottad a feladatot! Nem tanultad meg, mit leckéül rendelt neked akkor a Sors! Az Élet addig ismétli egyre erőteljesebben, egyre hangosabban, számodra talán egyre fájdalmasabban ugyanazt a tételt, míg észre nem veszed, és fel nem vállalod önmagad. S ha megleled helyed, és elvégzed a csakis Neked szánt teendőket, már nincs mitől félned! Most már valóban vége, valóban elmúlt! Nem jön vissza többet! Egy kör bezárult. A Sors már nem kéri számon rajtad, hisz már valóban megoldottad!
S ha figyelsz, észreveszed a Fényt a Jelenben, mely megtisztítja Életed könyvét, átírja a jövő fejezeteit. Ezért áldott a jelen pillanat.
Szeretettel: Szilvia