Légy együtt az érzéseiddel!

 

Mindannyiunknak vannak olyan érzései, gondolatai, amelyek mintha nem hagynának élni. Időről időre lehúznak bennünket lelkünk mély bugyraiba. Ezektől az érzésektől, gondolatoktól szeretnénk minél előbb megszabadulni. Szeretnénk őket megváltoztatni, vagy eltüntetni. Mindent el is követünk, hogy ez megtörténjen. Küzdünk ezekkel az érzésekkel. Néha szabályos hadjáratot folytatunk ellenük. 

Azt hisszük, másnak kéne lennünk. Mást kéne gondolnunk, mást kéne éreznünk, máshogy kéne viselkednünk. Ezzel a hozzáállással aztán még mélyebbre rántjuk magunkat. Hiszen nem elég, hogy az érzéseink nem hagynak élni bennünket, még ostorozzuk is magunkat miattuk.

Ahelyett, hogy elfogadnánk a létezésüket. Van úgy az életben, hogy változtatnunk kell, tenni, olykor „harcolni”, de vannak olyan helyzetek is, amikor azzal segítünk a legtöbbet önmagunkat, ha hagyjuk a dolgokat, had legyenek.

Ha megengedjük az érzéseknek, a gondolatoknak, hogy jelen legyenek. Csak legyenek. Ha nem törekszünk arra, hogy megváltoztassuk őket, ha nem menekülünk előlünk, egyszerűen csak együtt vagyunk velük. Együtt vagyunk önmagunkkal a jelen pillanatban, úgy, ahogy éppen akkor ott vagyunk. Együtt vagyunk az érzéseinkkel. Együtt a félelemmel, a szomorúsággal, a haraggal, a kilátástalansággal…

Minden energia. Ha nem címkézzük fel az érzéseinket, a gondolatainkat, és nem akarjuk átváltoztatni, hanem csak hagyjuk, had legyenek, elkezdenek megnyílni, és mesélni.

Igen, mesélni önmagunkról önmagunknak. Lehet, hogy ezek az érzések csak meg akarnak védeni bennünket valamitől, lehet, hogy ezek az érzések mutatni akarnak nekünk valamit.

Ha együtt maradunk velük, ha elmerülünk bennük, ha megfigyeljük, akkor megfejthetjük őket. Egy idő után elkezdenek kilazulni ezek az érzések, gondolatok. Megmutatják a titkukat.

Olykor meg tudjuk tenni ezt egyedül is, de olykor segítőre van szükségünk, aki megtart bennünket ebben a folyamatban, aki nem engedni, hogy végleg elvesszünk, aki vezet bennünket, akire számíthatunk, támaszkodhatunk.

Nagyon sok meglepetés érhet bennünket ebben a folyamatban. Olyan, mélyen levő érzések, benyomások is kioldódhatnak, amiknek a létezéséről nem is tudtunk. Olyan energiák is gyógyulnak, amelyeket szavakkal nem tudunk megfogalmazni. Olyan érzések is elengedődhetnek amelyeket csecsemő korban (gyerekkorban) éltünk át, és amelyek létezésre nem voltunk tudatosak. Akár több éves, előző életbeli érzések, energiák gyógyulhatnak.

Elérkezhetünk önmagunkhoz.

Lehet, hogy egy alkalom után megtörténik a csoda, de lehet, hogy több időre lesz szükségünk. De egy biztos, minden egyes pillanatban, amikor nem küzdünk magunk, az érzéseink ellen, amikor csak hagyjuk, had legyenek, és figyelünk; akkor oldódik bennünk sok minden. Gyógyulunk. 

Légy együtt az érzéseiddel! Öleld őket magadhoz, engedd, hogy legyenek, és kérd, hogy meséljenek Neked!

 

Szeretettel: Szilvi

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X