„Gyógyulás Nálad, Veled. Hittem is, meg nem is, mikor odamentem,de kínzó fájdalom gyötört, s már nem volt mit tennem.Lassan átadtam magam a bizalomnak…s már Hiszem! Hiszem,hogy Angyalok márpedig léteznek-ha nem is szárnyas Cupidóként –de igenis Léteznek! Egy magasabb hatalom közvetítője Ő,ki összekapcsol Engem, s az Erőt. Nincs leplezetlen titok, mely megbújhatna Előle,teljes szívemmel megnyílhatok Előtte. A találkozókon olykor könnyű, olykor nehéz,néha felemelkedek, s néha úgy érzem, lelkem szakad szét.Lényem legmélyéről tekintek kifele, s befele,de egy az, mi ott elhangzik, egynek van csak helye:az Igazságnak:hogy, bármi gond is lenne, a megoldást belül kell keresnem.Ott rájössz,nincs többé Fekete, s nincs többé Fehér. Nincs többé Jó és Rossz, Sötétség és Fény. Egyek vagyunk, tükrök vagyunk: Mindenki és Én.Vékony jégen táncolunk, így Együtt,a Félelem, s a Szeretet csataterén.Így ingázik lelkem, lényem, ha felkeresem Őt,hol sírunk, hol nevetünk, hol szenvedünk, hol örülünk.De! A végére Egy marad, másnak nincs helye:Feloldozás, Tisztulás, Szeretet,s Béke. S,ha a találkozónak vége, akkor sincs Vége. Szilvi nem engedi el a kezem,bárhol, bármikor támogat, s vigyáz.Szilvi, köszönök mindent,s azt is, hogy mindig számíthatok Rád.”
(M. Eszter)