Sokszor vagyunk szomorúak, elkeseredettek, mert nem kapunk elég szeretetet, elismerést, megbecsülést, nem kapjuk meg a várt megbocsátást azoktól az emberektől, akiktől a leginkább szükségünk lenne rá.
Néha egy élet is eltelik azzal, hogy arra várunk megkapjuk a másiktól, a szüleinktől, a tanárainktól, a főnökünktől, a párunktól, a gyermekünktől azt, amire vágyunk. Várunk, és reménykedünk. Sokszor képtelenek vagyunk meglátni önmagunk értékeit, mert szinte minden energiánkat felemészti, minden időnket kitölti, hogy azt keressük, mitől, milyen cselekedettel, viselkedéssel érdemelhetnénk ki azokat a bizonyos vágyott szavakat, tetteket ezen emberektől.
Ezzel két gond is van. Először is, nem biztos, hogy az illető képes megadni azt, amit mi szeretnénk. El kell fogadnunk a másikat úgy, ahogy van. Olyannak, amilyen. Ő ennyit tud most adni. Lehet, majd később megkaphatjuk tőle azt, amire áhítozunk, de előfordulhat, hogy mégsem…
Engedjük el az elvárásainkat másokkal szemben. Azt az elvárást, hogy valakinek hogyan kellene viselkednie velünk szemben. Hadd legyen a másik ember önmaga, így mi is könnyebben lehetünk azok, akik vagyunk.
Itt jön a második probléma. Kívülről, mástól várunk el olyan dolgokat, amit csak mi magunk adhatunk meg saját magunknak. Amíg más szeretetére, elismerésére vágyunk, olyanok leszünk, mint egy bábu, akit mások ide-oda rángatnak. Önértékelésünk, önbizalmunk, jókedvünk mások viselkedésétől fog függni.
Az egyetlen járható út tehát az, ha nem kívülről várjuk ezeket az érzéseket, az elismerést, hanem szépen lassan elkezdjük megadni önmagunknak mindazt, amire vágyunk, amire szükségünk van.
Hidd el magadban, ott belül, minden megvan, amit másoktól szeretnél megkapni. Ott a szeretet, az elismerés, a támogatás, az erő, a hit, a bizalom. Néha azonban, hogy ezt észrevegyünk, mélyre kell ásnunk magunkban. De megéri ez a munka, hiszen, ha rálelünk önnön értékeinkre a leggazdagabb emberek lehetünk.
Önértékelésünk attól fogva biztos talajon áll majd, és nem fogja megingatni néhány kellemetlen szituáció, néhány keresetlen szó. Végre békét köthetünk önmagunkkal és a világgal.
Szeretettel: Szilvia