Nehéz anyai döntés

„Anyai szívem meghasadt
A fájdalom benn maradt
A Legjobbat akartam neki
De nem tudtam megadni
Másra bíztam hát
Remélve jobb Sorsát.
Sokszor láttam Őt
A kín egyre nőtt.
Nem mondhattam neki: Drága Gyermekem
Hiszen nem én neveltem
Nem ölelhettem, nem csókolhattam
Mert a Gyermekemről lemondtam.
Halkan suttogtam csak: szeretlek
S a testem bele bele remegett.
A Szeretet nevében viselt terhem
Egy idő után agyon nyomta testem.
Kővé fagyott szerető Szívem,
Meghalt élni lobogó Lelkem.
Azóta sem nyert megnyugvást anyai szívem,
Kérlek, ne haragudj rám, Drága Gyermekem!
Ó, Istenem adj Feloldozást!
S mindkettőnkre gyógyító Áldást!”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X