A szívem darabokra tört belül,
Melyet egy mosoly elrejt kívül.
A Segítőt, a Hallgatót tisztán látod
Ám a Haldokló is ott lakik. Ezt nem tudod.
A csendes, tiszta Tavacska mélyén
Vad vihar tombol éjnek éjén.
Ha kell, én mindig ott vagyok Neked,
Lelkemen könnyen átsiklik szemed.
Mankód vagyok, mikor gyötör az Élet
Közben halk Sóhaj tartja bennem a Létet.
Hangtalan elveszek a beszédes Csendben
Nem látsz engem! Nincs ez így rendben!
Szeretettel: Szilvi