Az élet tulajdonképpen nem más, mint egy folyamatos változás. Mi magunk is változunk (legalábbis e földi létben). Néha lassú ez a folyamat, néha ugrásszerű. Van, hogy könnyebben megy, és vannak időszakok, amikor nagyon- nagyon nehéznek tűnik.
A változást néha fájdalmasnak éljük meg. Fáj ott hagyni a régit, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy jobb élet vár ránk. Félünk a változástól. Félünk a Boldogságtól is. Sokszor kézzel-lábbal tiltakozunk az ellen, hogy végre a dolgok jó irányt vegyenek az életünkben. Annyira megszoktuk a régit, annyira hozzánk nőtt, hogy nehéz elengednünk.
Olykor meg kel halnunk, hogy élhessünk! A változás néha valóban olyan, mintha meghalnánk, legalábbis egy részünk, életünk egy része. Már soha semmi nem lesz ugyanolyan. Az az Énünk már soha többet nem tér vissza. Meghalt. Azt az életet már soha többet nem élhetjük. Minden összedőlt. Meg kell gyászolnunk önmagunkat, az életünket. El kell siratnunk, amik már nem lehetünk többet. Kicsit bele kell halnunk. Ki kell sírnunk, vagy épp ki kell dühöngnünk magukból az érzéseket. Fontos, hogy ezt megtegyük, hiszen ez segít tovább lépnünk.
Ilyenkor olyanok vagyunk, mint a mesében a Főnix madár, aki elég, és a hamvaiból aztán újjáéled. Mi is, ha meggyászoltuk önmagunkat, az életünket, akkor tudunk csak újra megszületni. Saját romjainkból egy Új Önmagunk kel életre szép lassan. Mikor már minden elpusztult, a régi világunk, a régi önmagunk, akkor tudunk helyet adni az Újnak minden téren.
Ha nehéznek érzed a változást, hívd segítségül a Főnix madár energiáit! Tegyél ki egy képet róla egy számodra jól látható helyen. Akár elvégezhetsz egy meditációt is, amiben találkozol saját Lélek madaraddal, saját Főnixeddel. Segít tudatosítani, hogy a változás végén egy Jó Dolog, a Boldogság vár Téged.
A Főnix madár az újjászületés szimbóluma. A bennünk lévő belső erőké, a bennünk lobogó tűzé, amely feléget bennünk, és körülöttünk mindent a változás során. E belső átalakulás útján tudjuk elengedni a Régit, és ezután tudjuk önmagunkból létrehozni az Újat.
Tanuljunk hát a Főnix madártól, engedjünk utat a halálnak, hogy aztán élhessünk tovább!
Szeretettel: Szilvi