Az ember mindig vágyik valamire, terveket sző, álmodozik. Gondolkozik arról, sőt akár listát is ír arról, hogy mit szeretne elérni, milyennek kéne lennie önmagának, az életének. Aztán küzd érte, harcol a vágyott életképekért.
Nincs semmi baj a vágyakkal, a tervekkel!
A gond akkor kezdődik, ha elfelejtünk a mában élni. Ha soha semmi nem jó abban, ami itt és most van. Ha mindig másra vágyunk a jelenbeli állapot, helyzet helyett. Ha mindig elégedetlenek vagyunk azzal, ami van. Ha folyton csak a jövőre, vagy épp a múltra fordítjuk a figyelmünket, az energiáinkat.
Valami miatt az a téves elképzelés él bennünk, hogy akkor leszünk majd boldogok, ha…
Akkor lesz kerek az életünk, ha…
Sokaknak van ilyen „ha-listája” a boldogsághoz. Ám, pont ezek a listák miatt nem tudjuk megélni a boldogságot. Hiszen egyre csak várunk a jövőbeni „ha…” állapot bekövetkezésére, és szinte észre sem vesszük a jelen csodáit.
Egy idő után így elveszítjük a kapcsolatot a jelenünkkel, és a saját életünkkel. Elmegy egy év, öt év, tíz év.És ha el is érjük a vágyott dolgot, nem fogunk tudni örülni neki. Szomorúan kérdezzük majd meg magunktól, mit csináltunk ebben az egy, öt, tíz évben? Hova lett az életünk?
Próbáljunk meg vágyakozni az után, ami a miénk!
Mi lenne, ha elfogadnánk azt, ami van?! Úgy, ahogy van. Álljunk meg egy pillanatra, és tekintsünk most kívülről az életünkre. Próbáljuk meglátni önmagunkban, az életünkben a Szépet, a Jót, a Szerethetőt, az Értékeket, a Különlegeset. Ne akarjunk mindig mást ahelyett, ami van.
Örüljünk annak, ami van! Itt és most. A boldogság nem a körülményeken múlik, hanem belülről fakad. Belőlünk.