Tavasz

„Tavasz Csókja ébresztgeti Lelkemet,

Játszani hívja fáradt Szívemet.

Levetettem nehéz, szakadt gúnyámat,

Harmatcseppben fürdetem önmagamat.

A Szellő lágyan suttog a fülembe,

Természet kéri, gyere és ölelj meg!

A Nap sugarai újra Csodát ígérnek,

Életet adnak az összetört Reménynek!

Körbeölel a végtelen Csend,

Minden rendben fent és lent.

Megnyitom szívemet Önmagamnak,

A megbocsátó Szeretet ad nyugalmat.”

 

Szeretettel, Szilvi

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X