Tökéletes Karácsony

Tűnődtem a körülöttem lévő embereket nézve, hogy vajon sokunk számára miért olyan nehéz a karácsonyi készülődés? Miért van az, hogy stressznek éljük meg ezt az ünnepet?

Azt hiszem itt is a „teljesítenünk kell”, sőt a „tökéletesen kell teljesítenünk” elv működik. Mindenkinek a lehető legszuperebb ajándékot akarjuk megvenni. Nézegetünk a neten, lejárjunk a lábunkat a tökéletes ajándékok után kutatva, miközben egyre fáradtabbak leszünk, és egyre kimerültebbek. Mintha versenyt futnánk az idővel, hogy mire megérkezik a Karácsony, minden tökéletes legyen. Az otthonunk ragyogjon a tisztaságtól, az asztalon ott legyen a legínycsiklandozóbb ebéd, illetve vacsora. Mi magunknak persze a legjobb formánkat kell hoznunk, azaz a legjobb ruhánkat kell, hogy felvegyük, amihez természetesen a tökéletes smink és frizura illik. Na és a fa alatt pedig ott legyen mindenkinek az a bizonyos ajándék, amire szíve mélyén a legjobban vágyik. És mire elérkezik Jézus születésének ünnepe, mi magunk épp, hogy csak élünk.

Lelkileg ziláltan, feszült idegekkel, türelmetlenül, elvárásokkal telve elérkezik a Karácsony…

Ezután jön csak az igazi mélyzuhanás, ha az Ünnepek nagyon másként alakultak, mint ahogy azt mi előzetes elterveztük. Pl. nem örültek úgy az ajándéknak, ahogy vártuk; kicsit elrontottuk a vacsorát; nem értünk oda időben az ebédre a családhoz; nem tudtuk kitakarítani a lakást; a fodrászunk túl rövidre vágta le a hajunkat; a gyerekeink kezelhetetlenné váltak, a párunk nem jó fenyőfát választott, stb.

És akkor összedől bennünk valami, könnyek csorognak le arcunkon. Csalódottak, elkeseredettek leszünk, és végtelenül fáradtak. Mi történt? Lelkileg lefárasztottuk magunkat abban, hogy futottunk egy „tökéletes Karácsony” fantáziakép után, amit mi gyártottunk magunknak a saját elképzeléseink, elvárásaink alapján.

Nos, nem árulok el nagy titkot, de a tökéletes nem létezik! Semmilyen formában. Illetve abban biztos nem, ahogy mi az elvárjunk, elképzeljük!

Kicsit lejjebb kéne adni az elvárásainkból, és hagyni, hogy vigyen magával a karácsonyi varázslat. Hagyjuk, hogy minden olyan legyen, amilyen; még akkor is, ha ez nekünk nem annyira tetszik. Hagyjuk, hogy mindenki olyan lehessen, amilyen. Beleértve mi magunkat is. Hagyjuk, hogy csak úgy megtörténjenek a dolgok…
Adjuk át az irányítást Istennek, az Univerzumnak…
Engedjük meg, hogy hadd formálja magát az élet, olyanná, amilyennek szeretné…
Fogadjunk el mindent, és mindenkit olyannak, amilyen. Legalábbis próbájuk meg! 🙂

Nem a külsőségek számítanak, hanem az, hogy együtt lehetünk azokkal, akiket a legjobban szeretünk. Ne a hibákra figyeljünk, hanem próbáljuk meg mindenben a Jót, az Áldást észrevenni. Nem baj, ha a vacsora esetleg kicsit odaégett, az a lényeg, hogy kik ülik körül az asztalt!

Legyünk kicsit lazábbak, ne vegyük annyira komolyan a dolgokat. Nevessünk, mosolyogjunk!

Így akkor megérkezhet szívünkbe, életünkbe a Béke, a Szeretet!

És utólag lehet, hogy megállapítjuk: ez volt az a bizonyos tökéletes Karácsony…!

Áldott, békés, csodás Karácsonyi Ünnepeket, és nagyon Boldog Új Évet kívánok minden kedves Szivárványangyal olvasónak!

Szeretettel: Szilvia

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

X