Az életünk folyamán nagyon sok mindent szeretnénk elérni.
Tele vagyunk vágyakkal, kívánságokkal, tervekkel, óhajokkal, amik utunk során persze folyamatosan változnak. Lehet, hogy munkahelyet szeretnénk váltani. Gyermekre vágyunk, netán kettőre, háromra. Új lakást, házat akarunk venni. Szeretnénk meghódítani álmaink nőjét. Házasságot szeretnénk kötni. Arra vágyunk, hogy több pénzünk legyen a bankszámlánkon, vagy talán arra, hogy el tudjunk utazni nyaralni. Mit teszünk, hogy ezek az álmok valóra váljanak?
Vannak emberek, akik egész életükben csak vágyakoznak, de egy lépést sem tesznek azért, hogy mindezek valósággá váljanak. Talán a lelkük mélyén el sem merik hinni, hogy kívánságaik valóban teljesülhetnek, és igazzá válhatnak. Azt hiszik, hogy ők nem érdemlik meg. Úgy érzik, nem olyan szerencsések, mint mások. Ilyen és ehhez hasonló hiedelmek húzódhatnak meg bennük. Másoknak egész nap e körül forognak a gondolataik, cselekedeteik. Türelmetlenül várják, hogy tetteik, befektetéseik mikor hozzák meg a várt eredményt. Pontos tervük van arról, hogy minek és hogyan kell megvalósulnia.
A két végletet jelenítettem most meg. Mindkettő típusnál veszélyes, ha túllép bizonyos határokon. Az örökös álmodozás a tettek nélkül nem hoz megvalósulást a fizikai létben. „Segíts magadon, Isten is megsegít!” kijelentésben sok bölcsesség rejlik. Nem elég csak heverészve vágyakozni, és a „milyen lenne, ha…” gondolatokkal eljátszadozni. Ha kérünk, Isten és az Angyalok mindig segítenek, de nekünk is meg kell tennünk a magunk kis lépéseit. Sokszor kapunk olyan útmutatást, hogy cselekedjünk meg valamit. Elvezetnek bennünket bizonyos helyekre, emberekhez, tanfolyamokra, helyzetekhez, amik a javunkra válnak és segítségünkre lesznek abban, hogy kérésünk teljesülhessen. Ahogy haladunk előre célunk felé egyre több bölcsességre, képességre, tapasztalatra teszünk szert. Valójában megérünk arra, hogy megkaphassuk a vágyott dolgot.
A görcsös akarás sem vezet azonban sikerre bennünket. Ilyenkor szinte belefeszülünk az akarásba, és nem tudnak az Égiek, az Angyalok, az Univerzum, Isten-ki miben hisz- segíteni nekünk. Nagy igyekezetünkben nem vesszük észre a jeleket, amik vezetnének minket, ha figyelnénk. Előfordul, hogy az Égi Ütemterv szerint nem állt össze minden ahhoz, hogy megkapjuk, elérjük a kívánságaikat. Sokszor van úgy, hogy talán még mi magunk nem készültünk fel arra, hogy életünk következő fejezetébe lépjünk át. Lehet, hogy Isten valami még jobbat tartogat számunkra. Itt a fizikai síkon néha idő kell ahhoz, hogy vágyainkat elérjük.
Az egyensúlyt, azt a bizonyos arany középutat kéne megtalálnunk. Ami szerintem nem más, minthogy megteszed, amit megtudsz! Ami az adott helyzetben Tőled lehetséges, és szükséges. És aztán hátralépsz abban a bizonyos hitben, hogy minden elrendeződik majd; minden úgy lesz, ahogy lennie kell. Ahogy a legjobb mindenkinek. Talán ez a legnehezebb rész. Elengedni a vágyainkat, a kívánt dolgokat, és bízni, remélni, hogy sikerül, hogy a miénk lesz, hogy megvalósul. Átadni az irányítást egy nálunk bölcsebb intelligenciának és várni. Csendben, békében, hittel.
Nem mindig könnyű a belső béke ezen állapotát megtalálni. Ám ha egyszer rálelünk magunkban, kiárad szívünkből és beburkolja az egész életünket, az eseményeket, életünk szereplőit. Mint egy puha takaró megóv bennünket a negatív gondolatoktól, érzésektől. Könnyebben fogadjuk majd el az embereket, önmagunkat és a helyzeteket olyannak, amilyenek. Könnyebben, gyorsabban, vidámabban siklunk majd át a látszólagos nehéz szituációkon. Ha egyszer már megtapasztaltuk ennek a belső nyugvópontnak a békéjét, és erejét, akkor, ha esetleg ki is billenünk belőle, gyorsabban állítjuk újra helyre magunkban.
Szeretettel: Szilvia