“Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.” (Alphonse Karr)
Biztos veletek is előfordult már, amikor az Élet, az Angyalok folyamatosan küldték a jeleket valamivel kapcsolatban. Amikor nap, mint nap ugyanabba az üzenetbe botlottál. Nos, egy ideje, november óta én is így vagyok a Hálanaplóval. Belül egyre erősebben hallottam, h kezdjem el csinálni. A neten véletlenül többször is olyan oldalra kattintottam, ami ezzel a témával foglalkozik. Így hát, bár kicsit vonakodva, de elhatároztam, hogy elkezdek hálanaplót írni.
Mi is az a Hálanapló? Nos, röviden az egy füzetecske, könyvecske, amibe minden nap leírsz pár dolgot, eseményt, történést, amiért hálás vagy aznap Istennek, az Univerzumnak.
Szóval, megvettem a füzetet, és beleírtam egyik este 3 olyan dolgot, amiért hálás voltam aznap. Aztán a rákövetkező napon már nem csináltam, mert nagyon macerásnak éreztem, hogy folyton írogassak. Sajnáltam rá az időt, és így nem folytattam. Betettem a füzetet a fiókba. Igen ám, de az esti zuhanyzás közben azt vettem észre, hogy mindig átfutom gondolatban a napomat, és hálát adok bizonyos dolgokért. Egy idő után már vágyott rá nagyon a lelkem erre a kis esti rituáléra. Így hát, megadtam magam. 🙂 Újra elővettem a füzetet, és elkezdtem írni a Hálanaplót. Valójában nem is sok időbe telik, amíg leírom azt a 3-5 dolgot, amiért az adott napon nagyon örültem. Eleinte csak három dolgot tudtam összeszedni, aztán ahogy egyre jobban belejöttem, és ráéreztem az ízére, könnyedén meglett a napi 5 olyan történés, amire hálával gondolok vissza.
Már most sok pozitív változást érzek magamban, az életemben, pedig még csak pár hete csinálom. Mik ezek?
–Derűsebb, optimistább lettem.
Megtanít arra, hogy ne a dolgok negatív oldalát nézzem. Például egyik nap, azon keseregtem, hogy nincs időm leírni a blogomban azt a sok témát, ami bennem kering. És ekkor a hálanaplóba ahelyett, hogy panaszkodtam volna, megfordítottam a dolgot, és leírtam, hogy hálás vagyok Istennek, amiért ilyen sok ötlet, téma van a fejemben, amiről majd biztosan írni is fogok.
–Észreveszem, és értékelem az élet apró örömeit is.
Megcsodálhattam egy gyönyörű festményt. Hattyúkat etettem.
–Észreveszem, mennyire szeretnek mások.
Például férjem főzött nekem egy finom vacsorát. Kisfiam átölelt, és azt mondta: „Anya, én téged nagyon szeretlek.”
–Rádöbbentem arra, hogy én és az életem nem is annyira szörnyű, mint ahogy azt eddig gondoltam.
Hisz tele van apró csodákkal, örömökkel. Még egy nagyon nehéz napban is mindig van valami, amire ha visszaemlékszem, megtelik a szívem szeretettel, örömmel.
–Jobban megismertem, és megszerettem magam.
Megláttam, és értékeltem önmagam pozitív tulajdonságait, Istentől kapott képességeimet.
-Másokban is előbb észreveszem a jót, mint korábban.
Eddigi tapasztalataim alapján, arra biztatlak téged is, hogy kezdj bele te is. Meglátod, hogy mennyire más lesz az életed utána.
Szeretettel: Szilvia